Szolgálat 48. (1980)
Tanulmányok - Kereszty Rókus: Isten hívása az élet különböző szakaszaiban
haszontalan részlet. Minden evilági munka, az „Evilági Város“* építése, ameny- nyiben az ember nemesedését (nem pedig saját technológiájának rabszolgájává válását) szolgálja, Isten tervének része. Ezért teljes odaadást, szenvedélyes szeretetet érdemel. A hit azonban nemcsak elkötelezettséget kíván az evilági munkára, hanem nagy józanságot is: „Elmúlik a világnak ez az alakja“ (1Kor 7,31). Tudja, hogy a szereteten kívül ezen a világon minden csak időleges, átmeneti valóság, amely az eszkatológikus új világnak csak „alapanyagát“ képezi. Az emberi munka viszonyát ehhez az új teremtéshez az Eukarisztia világítja meg. Az Eukarisztiához elkészített kenyér és bor jelképesen összefoglalja az emberi munka különböző formáit, amelyek az emberi élet fenntartására, emberibbé tételére s főleg az emberi közösség építésére irányulnak. Mindez az emberi erőfeszítés előkészíti az Eukarisztiát. Enélkül nem jöhet létre Krisztus szentségi jelenléte és áldozata. Azonban az emberi munka nem tudja az euka- risztikus valóságot létrehozni, amely lényegesen több az áldozathoz előkészített kenyérnél és bornál: Krisztus teremtő szavára van szükség, amely (a szolgálati pap révén) saját feláldozott testévé és vérévé lényegíti át az emberi adományokat (GS n. 38). A munka tehát egyszerre jelent odaadást és szabadságot. A keresztény tudja, hogy nem saját munkája hozza létre az új teremtést. Lelkesen fog dolgozni a rák elleni leghatásosabb orvosság megtalálásán. De világos számára, hogy ha minden betegséget le is küzdene az orvostudomány, sőt ha az emberi életet tetszés szerint meghosszabbíthatná, ezzel sem hozná el a végső boldogságot, hanem inkább új problémákat vetne fel. Isten Országa egészen más és végtelenül több, mint a legkorszerűbben felszerelt kórház, vagy a legnagyszerűbb művészi alkotás. A legjobban talán a játszó gyermek lelkülete fejezi ki a keresztény magatartást. A gyermek halálosan komolyan veszi játékát. Minden erejét és figyelmét összpontosítja rá. De jól tudja, hogy mindaz, amit csinál, játék. Ezért lelke mélyén szabad és békés marad. Megérti, hogy nem játéka sikerétől függ a felnőttek világa. De sejti, hogy ha most megtanul építőkockákkal várat építeni és a legmodernebb játékrepülőt helyesen kormányozni, az majd hasznára lesz felnőtt korában. Hasonlóképpen a keresztény is tudja, hogy az igazi élethez, „a felnőtt világihoz képest, melyet Isten az örökkévalóságban fog rábízni, mindaz, amit most csinál, csupán játék. De azt is tudja, hogy ha most a játék minden csínját-bínját kitanulja, az valamiképpen hasznos lesz számára az „igazi“ munkában. 5. Az öregség Hogy a felnőtt mennyire fogadta el a munkán keresztül Isten hívását, hogy valóban a munkának szentelte-e életét, vagy a munkát inkább saját énjének * Ez a kifejezés Harvey Cox, The Secular City, 1965, c. könyvéből lett népszerűvé az amerikai teológiában. 30
