Szolgálat 48. (1980)

Tanulmányok - Kereszty Rókus: Isten hívása az élet különböző szakaszaiban

ládját, összeáll egy fiatalabb nővel, hogy végre megtalálja azt „az igazi boldogság“^, amelyhez — úgy érzi — joga van. íme, itt a feleséghez és a családhoz való hűség parancsán át szól az Isten.

A házasság két önzés szövetségévé válik, ha a felek szándékosan kizárják a gyermekáldást. A múltban, ha a szülők nem akartak gyermeket, drasztikus módszerekhez kellett folyamodniuk, és szembeszállniuk a többség gyakorlatával. Ma a civilizált országokban éppen fordított a helyzet. A gyermek és elsősorban a több gyermek elfogadása jelenti a közvéleménnyel való szembeszállást, a nehéz, szabad elhatározást. A gyermek tudatos vállalása csak úgy lehetséges, ha a szülők hisznek abban, hogy érdemes élni ebben az ezer krízistől szorongatott világban. Az ilyen szülők tudják, hogy egymás közösségében olyan kincset birtokolnak, amelyet érdemes másokkal megosztani. Hisznek abban, hogy az igazi szeretet nem kölcsönös kényeztetésben áll, hanem közös boldogságuk továbbadásában. S mikor megszületik a gyermek, az apa és anya egyszerre ráébred új hivatására: a gyermek mérhetetlenül több, mint amit „ők vittek végbe“: egy senki mással nem pótolható, egészen új személy; egyszerre ajándék és a két szülő szeretetének gyümölcse. Megértik, hogy Isten saját teremtő szeretetének közvetítésére hívta meg őket.

Az életadás misztériumában való részesedés sok más új feladat elé állítja a szülőket. A keresztségben kapott isteni élet csak akkor tud a gyermekben kifejlődni, ha a szülők valóban Istent képviselik életében. Igazságos és megbocsátó szeretetükkel tapasztalati valósággá teszik a gyermek számára az Atya szeretetét. A gyermek szükségképpen szülei képére és hasonlatosságára fogja megalkotni istenképét. A szülők nem bújhatnak ki a felelősség alól: akarva vagy akaratlanul az Atya képét formálják vagy torzítják el gyermekük lelkében. A gyermeknevelésben lehetetlen a vallásos szempontból semleges magatartás.

A gyermek növekedésével egyre fontosabbá válik, hogy a szülők megértsék és elfogadják gyermekük különálló személyes valóságát. Hány szülő próbálja gyermekei tanulmányi, társadalmi vagy sportsikerének előmozdításával saját el nem ért álmait megvalósítani! A gyermek az ilyen szülő szemében a szülő énjének részévé válik. A szülő gyermekén keresztül próbál élni és sikert elérni. Kegyetlenül megbünteti, ha gyermekében szégyent vall, s csak akkor jutalmazza, ha gyermekében saját sikerélményét élheti meg. A gyermek önálló életének, egyéniségének, képességeinek fokozatos felismerése és elfogadása igazi lemondást igényel. Még nehezebb lesz ez később, amikor a kamaszt akkor is szeretni kell, ha bírálja és elveti szüleit, és képtelen (egyidőre) arra, hogy jóságukat viszonozza.

E néhány vázlatos meggondolás talán világosabbá tette, hogy a feleséghez és a gyermekekhez való viszony olyan közeg, úgy is mondhatnánk, olyan szentségi jel, amelyen keresztül Isten hívó szava újra meg újra ostromolja a szülők lelkét, hogy a szeretet tökéletességére megtanítsa őket.

28