Szolgálat 48. (1980)

Tanulmányok - Kereszty Rókus: Isten hívása az élet különböző szakaszaiban

Idáig nem sejtett ellentétes erők bontják meg a gyermekkori világ rendjét. A fejlődő kamasz érthetetlen talánnyá válik önmaga előtt. Végletes önbizalom és végletes önelvetés, lelkesedés és letört fáradtság között hánykolódik. A feltámadó nemi vágyat a közvélemény hatására könnyen olyan ellenállhatatlan és szükségszerűen kielégítendő ösztönnek fogja fel, mint az étvágy és szomj elverését. A belső zűrzavart csak fokozza, hogy — statisztikailag kimutathatóan — a nemi ösztön egyre fiatalabb korban jelentkezik, míg a kamasz érzelmi, személyi érettsége egyre későbbre tolódik.

Egy másik nagy problémakör a szülőkhöz való új viszony kialakítása. A kamasz ráébred szülei korlátáira és hibáira. Többé már nem óriások szemében. Hol teljes önállóságot követel velük szemben, hol megrettenti a rá váró felelősség súlya.

Sok kamasz elhidegül a vallás külső gyakorlataival szemben, amelyeket idáig szó nélkül teljesített, vagy legalábbis kétségei, problémái támadnak. Ugyanakkor érzékenyebbé válik az Istennel való személyes kapcsolat kialakítására.

Saját ébredő képességei, értelmi, művészi és atlétikai tehetsége váltakozva örömmel és zavarral tölti el: mit csináljon mindezzel? Hogyan képezze, fejlessze magát? Mi legyen igazán fontos, mit hanyagolhat el? Képes-e igazi nagyságra egyáltalán, és ha igen, milyen területen? Mi tenné igazán boldoggá? Amerikában a többezer főiskola és azokon belül a számtalan szakosodási lehetőség, az értelmiségi pályán túl a sok más foglalkozás lehetősége igen nehéz választás elé állítja a fiatalt. Sokszor hosszú évekig kísérletezik, egyik collégéből a másikba, egyik szakról a másikra vándorol, míg végül valahol megállapodik.

íme néhány jellemző vonása annak a forrongó káosznak, amellyel a fiatalnak meg kell küzdenie. Hol szólal itt meg az isteni hívás? Néha közvetlenül, minden más vonzást elsöprő erővel. A kamasz valamilyen formában megtapasztalja Isten személyes valóságát; önmaga zűrzavarából az irgalmas és szent Istenhez menekül. Kész arra, hogy mindent neki adjon. Kéri, hogy legyen úrrá a lelkében tomboló viharon. Ha ez a kamaszkori „megtérés“ egészségesen fejlődik tovább, integrálja a fiatalember kibontakozó képességeit, az egész személyt összefogja, Isten szolgálatába állítja. Gyakran így indul el egy papi vagy szerzetesi hivatás is. Azonban megfelelő irányítás nélkül a vallásos krízisbe kerülő kamasz könnyen fanatikussá, irracionális megszállottá válik. A vallásos ösztön elburjánzik minden más lelki képességen. Ahelyett, hogy kifejlesztené egyéniségét, betegesen egyoldalúvá teszi. Nem a hit minden jóra és igazra érzékeny víziójából fakad ez a bezárkózás, hanem a kamasz saját érzelmi bizonytalanságából.

Más esetben az istenélmény nem vezet közvetlen istenszolgálatra, de a fiatalember megérti, hogy Isten bűnbánatra, erőfeszítésre, tehetségeinek kifej2. Serdülőkor

25