Szolgálat 48. (1980)

Tanulmányok - Kereszty Rókus: Isten hívása az élet különböző szakaszaiban

lesztésére és harmóniába foglalására hívja. így önmaga megismerése, elfogadása és fokozatos megvalósítása lesz az, amin keresztül Isten hívására felel.

Isten hívásának egy másik fontos közvetítője a sokféle személyes kapcsolat. Amint a fiatalember különállása és önállósága erősödik, úgy mélyül el újra szüleivel való viszonya. Egyre inkább pozitív és negatív torzítás nélkül fogadja el őket. Az egyenrangúságra és hálára alapuló szeretet és tisztelet egyszerre távolságot tart és barátságot épit.

Osztálytársain és sportcsapatán keresztül a kamasz megtanulja, mit jelent az egyéni érdeket a közösségi érdeknek alárendelni. Barátain keresztül megtapasztalja, hogyan lehet „megnyílni valakinek“, személyes titkokat elmondani, és bízni abban, hogy a másik nem beszéli ki, nem teszi nevetségessé. Kezdi megérteni, hogy az igazi szeretet kölcsönös értékelést, elfogadást, egymásnak való megnyílást és hűséget jelent.

Minden osztályban vannak „kivetettek“. Az osztály hangadói eldöntötték, hogy „valami nincs rendben velük“: gyengék, nevetségesek, elütnek a többitől. Amint a dzsungelban az állatok kimarják maguk közül a gyengébbet, hasonlóképpen az osztály elveti, esetleg meg is kínozza a különcöt. Mindenkin erős a nyomás, hogy ebben a mozgalomban részt vegyen. Hiszen ezzel bizonyítja, hogy ő az elfogadottak közé tartozik. Nagy önbizalmat és erkölcsi bátorságot mutat, ha valaki ennek a köznyomásnak ellenáll, a kiközösítette! emberi módon foglalkozik, és megpróbálja az osztályközösséggel elfogadtatni. Aki erre képes (anélkül, hogy maga különc vagy gyönge volna), meghallotta Krisztusnak a kivetettekkel önmagát azonosító hívását.

Ha a kamasz jól beilleszkedik az osztályközösségbe, ha fiúk között igazi barátokra tesz szert, valószínű, hogy az udvarlásban is igazán „sikeres“ lesz. Vagyis nem elviselhetetlen magányosságával nehezedik a lányra, nem keres benne olyan kizárólagos érzelmi támaszt, amelyre a hasonló korú lány képtelen. Először életében egy másik személy jobban érdekli mindennél, még önmagánál is. A lány valóban „elragadó“ lesz számára.

Ez a „sikeres“ udvarlás mély hitet és Isten iránt igazi engedelmességet kíván a fiatalembertől. Hiszen az érzelmek hevületében nagyon nehéz világosan látnia, hogy a lánnyal való személyes kapcsolat helyes alakulását inkább elősegíti, mintsem akadályozza a nemi érintkezéstől való megtartóztatás. Csak fokozatosan érti meg, hogy egy tiszta személyes kapcsolat sokkal több örömet és energiát ad, mint ha egymást élvezeti tárgyként birtokolnák. Kétségtelen, hogy ma ez a legnehezebb feladat a fiatalember számára: az udvarlásban és a házasság előtti szerelemben egymás személyének igazi tiszteletben tartása. A közvélemény nyomása olyan erős, a házasságkötés ideje a hosszú tanulmányi idő miatt annyira kitolódott, hogy ezen a téren csak az tud megállni, aki valóban az isteni hívásra felel. Puszta „társadalmi illendőség“ — amelyet különben is csak egy kisebbség vall magáénak — nem elég visszatartó erő a mai fiatalok között. De éppen ezért válhat a szerelmi kapcsolat valóban egy transzcendens isteni hívás szabad elfogadásává.

26