Szolgálat 48. (1980)

Tanulmányok - Lelóczky Gyula: A keresztény ember hivatása az Apostolok Cselekedetei szerint

gal, könnyek és zaklatások közt szolgáltam, melyek a zsidók ármánykodása következtében értek engem“ (20,19).

Pedig Pál igazi kálváriajárása még csak most kezdődik. Biblikus szerzők párhuzamot vonnak Jézus Lukács szerinti szenvedéstörténete és Pál megpróbáltatás-sorozata között, és hasonlóságokból arra következtetnek, hogy Lukács Jézus szenvedése mintájára írja meg Pál élete utolsó szakaszát. Pál már rossz előérzetekkel indul Jeruzsálembe: „Nem tudom, mi történik majd ott velem legfeljebb annyit, hogy ... bilincs és megpróbáltatás vár rám“ (20,23), majd mikor egy próféta megjövendöli jeruzsálemi elfogatását, bátran így válaszol: „Én kész vagyok arra, hogy az Úr Jézusért Jeruzsálemben nemcsak a megkötözést, hanem a halált is elviseljem“ (21,10-13). Jeruzsálemben a zsidók csakugyan elfogják, megverik, meg akarják ölni, római katonák mentik meg az életét (21,28-36; vö. 26,21), s amikor már a római hatóságok védelme alatt áll rajtaütésszerűen akarják eltenni láb alól (23,12-22). A tengeri vihar, amelyben Rómába vitele során Pál és utastársai hajótörést szenvednek (27), kifejező jelképe nemcsak Pál életútjának, hanem az evangélium sok más terjesztője pályájának is.

A zsidók által üldözött egyházban, annak gyötrődő apostolaiban valójában; Jézus szenved: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl" (9,5). Ez a tény teszi erőssé: a hit hirdetőit lelki és fizikai kínok között is: ezért tudja Pál és Szilás megkínozva, börtön sötétjében, megbilincselten is „zsoltárokat énekelve“ dicsérni az Urat (16,25), ez adja meg az apostoloknak azt a betegesnek tűnő, de valóságban hitelesen keresztény képességet, hogy boldognak érezzék magukat, mert megbotozták őket: „örvendezve távoztak a főtanács elől, mivel méltóknak) bizonyultak, hogy Jézusért gyalázatot szenvedjenek“ (5,41).

* • *

„Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökre“ (Zsid 13,8). Ugyanazt! a Jézust hisszük mi ma, mint akit az apostolok hirdettek, ugyanaz a Lélek járja i át az egyházat ma, mint az apostolok korában, ugyanaz a kegyelem él mindegyikünkben, mint amelyik hitre, imára, munkára és szenvedések elviselésére ( tüzelte az apostolokat. Az ő hivatásuk a mi hivatásunk is, az ő életük példa í a mi életünk számára is éppenúgy, mint ahogyan ők a hit hirdetése közben már miránk is gondoltak, ahogyan szavaikat nemcsak kortársaiknak, de nekünk is szánták: „Az ígéret ugyanis nektek és gyermekeiteknek szól, valamint azoknak, akik távol vannak ugyan, de akiket meghív magához Urunk > Istenünk“ (Csel 2,39).

18