Szolgálat 48. (1980)

Tanulmányok - Kalkuttai Teréz anya: A szőlőtő és a szőlővesszők

Kalkuttai Teréz anya

A SZÓLÓTÓ ÉS A SZÖLŐVESSZÓK

Elmélkedés Jn 15,1-17-ról (1974)

Úgy gondolom, Szent Jánosnak ez a fejezete nagyon illik ránk. A szőlővessző és a szőlőtő: ez pontosan minden munkatárs. Mindegyik egy szólővessző. Az Atya pedig a kertész, aki megtisztogatja a szőlővesszőt, hogy sok gyümölcsöt tudjon hozni. És gyönyörűséges a gyümölcs, amelyet a világban hoznunk kell: az ö Atyjának szeretete. „Ahogyan az Atya szeretett engem, úgy szerettelek én benneteket. Maradjatok bennem, és az én örömöm tibennetek lesz.“ Mindegyikünk egy szőlővessző. Amikor legutóbb Rómában voltam, egy kis tanítást kellett adnom a noviciátusbeli nővéreinknek. Azt mondtam: ez a fejezet a legszépségesebben érteti meg velünk, mi vagyunk mi Jézusnak, és mi Jézus nekünk. És én még sohasem jöttem rá úgy, mint ezek a fiatal nővérek, hogyan kell néznünk a szőlőtő kapcsolatát a szőlővesszővel. Olyan szoros ez a kapcsolat, hogy a szőlőtő mintha félne, nehogy valaki vagy valami leválassza róla a szőlővesszőt. A másik, amit a nővérek elmélkedésükben észrevették, hogy ha a szőlőtövet nézem, azon nincs gyümölcs. Minden gyümölcs a vesszőkön van. És azt mondták nekem: Mekkora Jézus alázatossága, hogy szüksége van a szőlővesszőre, hogy gyümölcsöt hozzon! Ezért volt akkora gondja a kapcsolatra. Hogy gyümölcsöt lehessen hozni, ahhoz a kapcsolat égetően szükséges. Nem akármilyen könnyen szétválasztható, hanem elválaszthatatlan kapcsolat.

Az Atya pedig a kertész. Megnyesi a vesszőt, hogy minél több gyümölcsöt hozzon. És a vessző hallgatagon, szeretettel, feltétel nélkül hagyja magát nyesni. Nem tudom, mi mást jelentene a nyesés, mint hogy egész életünkben ott kell lennie a keresztnek. Kereszten kell függenünk, és érintése egyre jobban nyom. És a nyesés mindig beljebb hatol, mindig érzékenyebb.

Valamennyien Krisztus munkatársai vagyunk, mindegyikünk az. Szőlővessző ezen a szőlőtőn. Mit jelent nektek, nekem, hogy Krisztus munkatársai vagyunk? Azt jelenti, hogy az ő szeretetében maradunk, hogy megvan bennünk az ö öröme, árasztjuk szeretetét, adjuk részvétét, tanúi vagyunk jelenlétének a világban, mindenekelőtt saját otthonunkban. Nagy a felelősségetek mint munkatársaknak, hogy meggyújtsátok ezt a világosságot, legelőször a saját otthonotokban; hogy élő valósággá tegyétek ezt a krisztusi jelenlétet. Egyikünk sem adhatja Jézust másoknak, csak ha velünk van Jézus. Miasszonyunk a leggyönyörűbb példája ennek, ö üres volt, kiüresedett önmagából, az Úr szolgálólányává tette magát. Az eredmény pedig az volt, hogy az angyal így szólt hozzá: „ma- laszttal teljes“. És amelyik pillanatban igent mondott Istennek, amelyik pillanatban Jézus belépett az életébe, sietve ment, hogy adja őt Jánosnak. Mária és a szívében rejlő Jézus jelenlététől János repesett örömében. Mi az otthonunkban, a közösségünkben, a plébániánkon sietünk-e igazán? sietve me19