Szolgálat 48. (1980)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: A keresztény ember hivatása az Apostolok Cselekedetei szerint
aki pénzdolgokban nem egyenes, annak más téren sincs rendben a szénája. Maga Pál éles ellentétben áll ezekkel az emberekkel: még apostoli kőrútjai során is két keze munkájával keresi kenyerét, hogy ne szoruljon másokra, s hogy a gyengéket segíthesse, és így életté válthassa Jézus mondását: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni“ (20,33-35; vő. 18,3), a tanítványok által gyűjtött adományokat Júdeába viszi (11,29-30), később meg Jeruzsálembe visz alamizsnát (24,17). 5. Szenvedni Jézusért Az apostolok tüneményes sikere az igehirdetésben az éremnek csak egyik oldala. Mert emellett tény az is, hogy szinte egyidejűleg az egyház létrejöttével elkezdődött az egyház üldözése is. „Nem különb a tanítvány mesterénél“ (Lk 6,40): ahogy Jézus szüntelenül ellenállásba ütközött tanító munkája során s az végül is halálát okozta, úgy az apostoloknak is ez a sors jutott osztályrészül. Hogy a kereszt szükségszerű része nemcsak az apostoli, de minden keresztény életnek, ezt az általános tételt Pál és Barnabás mondják ki a tanítványokat buzdítva, „hogy tartsanak ki a hitben, mert ,sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába' “ (Csel 14,22). Az egész Apcs „szemléltető kézikönyv“ a tétel igazsága alátámasztására. A könyv eleje a megpróbáltatások kezdetét és fokozódását írja le, míg a zsidók ellenállása általános keresztényüldözéssé nem növekszik. Mindjárt az első gyógyítás kapcsán Pétert és Jánost lefogják, vallatják (4,1-21), majd az „apostolokat“ — többet? valamennyit? — vetik fogságba (5,18) és botozzák meg (5,40), nem sokkal később pedig Istvánt állítják a főtanács elé (6,12), hogy onnan a városon kívülre vigyék és halálra kövezzék (7,57—8,1). Az első vértanú megölése az általános üldözés kezdetét jelzi (8,1-2), s ebben az üldözésben Saul jár az élen: keresztények tömegét hurcolja el (8,3; 9,1-2), botoztatja meg (22.19) . További bebörtönzések és Jakab apostol kivégzése után Pétert is börtönbe vetik (12,1-4), ahonnan csak csoda révén menekül (12,7-10). Pálnak, úgy tűnik, egész élete egyetlen hosszú kereszthordozás. Hogy élete nehéz lesz, azt Jézus látomásban előre megmondta Ananiásnak: „Megmutatom majd neki, mennyit kell értem szenvednie" (9,16). Ezt már Damaszkuszban megtapasztalja: a zsidók elől, akik életére törnek, kosárban engedik le a várfalon (9,23-25). Ikóniumból is menekülnie kell, hogy megmentse életét (14,5-6), de Lisztrában nincs ilyen szerencséje: megkövezik úgy, hogy majdnem belehal (14.19) . Filippiben lefogják, megbotozzák, a börtönben kalodába zárják (16,20-24). A zsidók Tesszalonikában bűnözők által akarják elveszíteni (17,5), Béreában fellázítják ellene a tömeget (17,13), Korintusban pogány törvényszék elé hurcolják (18,12-13), valahol másutt Görögországban szintén cselt szőnek ellene (20, 2-3). Efezusból az ezüstművesek zavargása miatt kell menekülnie (19,23—20,1). Pál egész eddigi pályafutását jellemzi vallomása: „Az Úrnak mély alázatosság2 17
