Szolgálat 48. (1980)

Tanulmányok - Lelóczky Gyula: A keresztény ember hivatása az Apostolok Cselekedetei szerint

előkelő egyaránt „testvérek" lettek. így a vagyonközösség révén a Második Törvény ígérete: „Nem lesz közted szegény" (MTörv 15,4) ebben a messiási korban csakugyan megvalósult: „Nem is akadt köztük szűkölködő“ (Csel 4,34). Hogy vagyonukat az „apostolok lába elé tették", az ugyanakkor a tekintélynek való önkéntes alávetettségüket is kifejezi. Lukács egy pozitív (Barnabás: 4,36-37) és egy negatív (Ananiás és Szatíra: 5,1-11) példával kiemeli az őszinte beilleszkedés fontosságát s az egyének ebből fakadó felelősségét és kockázatát. Kommentárok összekapcsolják Ananiás és Szatíra történetét Józsue könyvének egyik epizódjával (Áchán eldug magának valamit a hadizsákmányból: Józs 7,1. 16-26) és az áruló Júdás sorsával, aki sikkasztással szerzett pénzén telket vett (Csel 1,16-18).

Egyes jó emberek példáiból további tanulságokat vonhatunk le: az olyan pogányt, mint Kornéliusz, aki bőkezűen ad alamizsnát (10,2.4.31), sokkal hamarabb meghívja Isten Jézus követőjének, mint másokat; az őszinte megtérés legbiztosabb jele, ha valaki olyan bátran megválik a bűnös múltba visszahúzó javaitól, mint azok a Jézus hitére tért varázslók, akik nagyértékű kabalás könyveiket máglyán elégették (19,19); az anyagi gazdagság nem abszolút akadály a hit őszinte befogadására, ha valaki olyan vendégszerető, mint a bíborkereskedő Lídia (16,14-15; 17,4.12 több más előkelő ember megtérését említi); a keresztény élethez hozzátartozik az anyagi adakozás: az a szeretet, amivel Joppéban a jószívű Tabitát az emberek körülvették, indította a tanítványokat arra, hogy amikor Tabita meghalt, azonnal hívják Pétert, s az feltámasztotta őt (9,36-43).

Hogy Péter hogyan vélekedett a pénzről, azt két epizódból tudjuk meg. A Templom kapujában alamizsnát kérő bénának azt mondja: „Aranyom, ezüstöm nincs, de amin van, azt neked adom", — és Jézus nevében meggyógyítja a koldust (3,6). Aki Jézus birtokában van, annak valódibb a gazdagsága, mint amit arany vagy ezüst adhatna. Valamikor később apostoli útja során Péter szembekerül Simon varázslóval, s az pénzt ajánl fel Péternek, hogy adjon érte neki hatalmat, amellyel másoknak a Szentlelket kioszthatja, feltehetően szintén pénzért, azaz nyerészkedésre használva kegyelemosztó hatalmát. Az ajánlat alkalmat ad Péternek arra, hogy kemény szavakkal elítélje Isten bármely ajándékának pénzért történő árulását: „Vesszen el a pénzed veled együtt, ... szíved nem tiszta az Isten előtt, ... elöntött a keserű epe és rabul ejtett a gonoszság köteléke" (8,20.21.23).

Pálnak is voltak rossz tapasztalatai pénzzel kapcsolatban. Filippiben a meggyógyított jóslány gazdái kapzsiságból dobatják Pált börtönbe (16,16-24), Efe- zusban pedig a pogány ezüstművesek majdnem meglincselik, mert jövedelmüket féltik (19,23-40): mindkét városban a pogányok pénzvágy következtében fordultak a kereszténység ellen. Félix helytartóról Lukács megjegyzése, hogy Páltól pénzt akart zsarolni s hogy nem akarta hallgatni Pált, mihelyt igazságosságról és önmegtartóztatásról kezdett beszélni (24,25-26), arra mutat rá, hogy

16