Szolgálat 47. (1980)
Halottaink - P. Orosz Sándor Ágoston OSBM (Confrater)
Szentéi János érd. esperespléb. júl.10-én. A pesti Új-Köztemetőbe temették (67,43) Pető Lajos egyházaskeszői esperespléb. júl. 10-én. Vágón temették (63,38) Halmos Mihály érs. tan., ny. esperespléb. júl. 15-én. Kálban temették (80) Lehotay Imre tb. kanonok, ny. pléb. júl. 17-én. Óbudán temették (67,44) Medveczky Lajos nyíregyházi segédl. júl. 20-án. Jászberényben temették (46,21) Szentirmai Imre bánrévei ny. esperespléb. júl. 26-án. Homokterenyén temették (69,45) Bády Béla érs. tan., segédlelkész júl. 27-én Budapesten. Esztergom-Szentgyörgy- mezőn temették (57,35) Dr. Halász József piarista, érd. házfőnök, ny. gimn. tanár aug. 3-án. A kecskeméti piarista templom kriptájába temették (65,46,39) Kránitz Imre ny. esperespléb. aug. 7-én Budapesten. Pécelen temették (82,55) Nuofer Lajos c. apát, ny. hittanár a székesfehérvári papi otthonban aug. 7-én. Pesterzsébeten temették (94,66) Dómján László ladánybenei pléb. aug. 9-én. Kerekegyházán temették (52,24) Dr. Rózsa Jenő c. apát, gyulai esperespléb. aug. 11-én (80,57) Elhunyt paptestvéreinket foglaljuk mementóinkba! + P. OROSZ SÁNDOR ÁGOSTON OSBM (1915—1979) 1979. febr. 27-én hirtelen halála nem érte váratlanul. Egy évvel előtte kapta az első infarktust. Attól kezdve mindig tudatosan a halál árnyékában járt. Ezért mindenben — a lelkiekben Is — naprakész volt. Halála napján is reggel elvégezte szentgyónását, intézte napi teendőit; este Révleányvár fii-iájának iskolakápolnájában megmisézett, megtartotta iskolai hitoktatását, majd Trabantjában fölkereste egyik hívét, akinek portájára lépve holtan esett össze. 1915. nov. 14-én született Sátoraljaújhelyen, 14 gyermekes családból. A gimnáziumot a helybeli piaristáknál végezte. Érettségi után belépett a Szent Bazil-rendbe. 1935-ben az ősrégi munkács-csernekhegyi monostorban kezdte meg a noviciátust. Majd Lengyelországban végezte teológiai tanulmányait. 1941-ben szentelték pappá. Papi működését a fiatalság nevelésével kezdte. Ungvárott a rend internátusában volt tanulmányi felügyelő. Majd a rendi növendékekkel foglalkozott. 1945-től Hajdú- dorogon a rend magyar noviciátusának lett magisztere. Közben a debreceni egyetemen tanári oklevelet szerzett, és a hajdúdorogi gör. kát. tanítóképző tanára is volt. 1950-ben az újonnan létesített hajdúdorogi gör. kát. papnevelő intézetnek első spirituálisa és egyik tanára. Ezt a beosztását egy év múlva kénytelen volt elhagyni, és 8 évig segéd- lelkészként működött, majd Zemplénagárdon 21 évig mint paróchus. Szerzetespapi életének jellemzője volt szerénysége, igénytelensége és alázatos lelkülete. Minden munkájában megfontolt és pontos volt. Munkássága és szorgalma határt nem ismert. Váratlan halála nagy részvétet váltott ki paptestvérei és hívei körében. Temetésén, amelyet Timkó Imre megyéspüspök végzett, 60-nál több paptestvére, híveinek tömege, egykori tanítványai, munkatársai és barátai kísérték utolsó útjára a sátoraljaújhelyi temetőbe. Szülei mellé helyezték örök nyugalomra. • Confrater 98
