Szolgálat 47. (1980)
Az egyház szava - Homília a Notre Dame előtt mondott misén
Milyen mérhetetlenül sokat mondó Krisztusnak ez a kérdése: „Szeretsz-e?" Alapvető mindenkinek és mindnyájunknak. Alapvető az egyénnek és a társadalomnak, az államnak és az Egyháznak. Alapvető Párizsnak és Franciaországnak: „Szeretsz-e?“ 4. Krisztus ennek az épületnek a sarokköve. Szegletköve annak a formának, amelyet a világ, a mi emberi világunk a szeretet erejében ölthet. Tudta ezt Péter, akitől Krisztus háromszor kérdezte meg: „Szeretsz-e engem?“ Tudta ő, aki a próbatétel órájában háromszor tagadta meg Mesterét. És hangja reszketett, amikor válaszolt: „Uram, te tudod, hogy szeretlek“ (Jn 21,15). Mégsem azt válaszolta: „Ugye csalódást okoztam neked, Uram?“ — hanem: „Uram, te tudod, hogy szeretlek.“ Amikor ezt mondta, már tudta, hogy Krisztus a szegletkő, amelyen ez a szeretet formáját magára öltő épület minden emberi gyöngeség ellenére magasba nőhet őbenne, Péterben. Minden helyzetben, minden megpróbáltatáson át. Mindvégig. Ezért ír majd egy napon, abban a levelében, amelyet az imént olvastunk, Jézus Krisztusról mint szegletkőről, amelyen ti is hivatva vagytok „mint élő kövek lelki házzá, szent papsággá“ épülni, „hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat hozzatok Jézus Krisztus által“ (1 Pét 2,5). Mindez semmi mást nem jelent, mint állandó és állhatatos, kitartó és következetes feleletet erre az egyetlen kérdésre: „Szeretsz-e? Szeretsz-e engem? Jobban szeretsz-e engem?“ Ennek a feleletnek, vagyis ennek a szeretetnek az erejében vagyunk „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott népe" Istennek ... (1 Pét 2,9) Ezért tudjuk hirdetni annak csodálatos tetteit, aki „a sötétségből meghívott csodálatos világosságára“ (uo.). Mindezt Péter hitének tökéletes biztonságával tudta. És mindezt tudja és tovább vallja utódaiban is. Tudja, igen, és megvallja, hogy ez a szegletkő, amely az emberi történelem egész építményének a szeretet, az igazságosság és a béke formáját adja, az emberek által elvetett kő, valóban az volt, az ma is, és az is lesz... Sok ember elvetette, sokan azok közül, akik a világ sorsának alakítói. És mégis, ennek ellenére, igazán ő, Jézus Krisztus az emberi történelem szegletköve: az volt, az ma is, és az is lesz. Minden konfliktus, ellenvetés és tagadás ellenére, a történelem látóhatárán szüntelenül tornyosuló felhők és sötétség ellenére — és jól tudjátok, milyen fenyegetők ezek a felhők ma, a mi korszakunkban! — őrajta fog fölemelkedni a múlhatatlan épület, őrajta emelkedik, és belőle kiindulva fejlődik. Csak a szeretetnek van ereje végbevinni ezt. Csak a szeretet nem ismer alkonyatot. Csak a szeretet tart örökké (vö. 1Kor 13,8). Csak az hozza létre az örökkévalóságot az ember földi történelmének evilági, múlékony formáiban. 5. Szent helyen vagyunk itt, a Notre-Dame előtt. Ezt a ragyogó épületet, a gótikus művészet ékszerét, őseitek az Isten Anyjának szentelték. Annak, aki minden emberi lény között tökéletes feleletet adott a kérdésre: Szeretsz-e? Szeretsz-e engem? Jobban szeretsz-e engem? 5 65
