Szolgálat 47. (1980)

Tanulmányok - Roger Schutz: Az Egyháznak nevezett páratlan közösség

tebb szakaszokat is (míg a protestantizmusnak mindig természetében rejlett, hogy mindenkinek lehetőséget nyújtson Krisztus szavainak egyéni értelmezésére, beleértve az eukarisztiára vonatkozó szavakat is).

Az eukarisztiát, Krisztus imádandó jelenlétét a kenyér és bor színében, nem élhetjük meg könnyed gépiességgel, hanem mindig csak a szegénység és szívbeli bánkódás szellemében, gyermeki lélekkel, egészen életünk alkonyáig. Amikor X. Pius pápa e század elején hozzáférhetővé tette az eukarisztiát a gyermekeknek is, ritka beleérzőképességnek adta példáját.

Az eukarisztia azokért van itt, akik Krisztust éhezik. Amikor egy megkeresztelt éhezi az eukarisztiát és közeledni akar hozzá, amikor Krisztus hívja, ki merné elutasítani?

Hosszú belső csendben elidőzve az eukarisztia előtt — miközben látszólag nem történik semmi — érlelték meg sokan életük nagy elhatározásait. Lényük legmélyéig, a tudattalanig hagyták megragadni magukat.

„Az én országom bennetek van“: az eukarisztia minden pillanatban megvalósítja Krisztus e szavát, annak számára is, aki alig mer ilyet elképzelni, még akkor is, ha a szívben nem ver érezhető visszhangot.

A katolikus egyház mindenekelőtt az eukarisztia egyháza. De van egy másik sajátos adománya is: képes volt kiválasztani embereket, hogy bűnbocsánatot vigyenek, feloldozzák a földön azt, ami nyomban feloldozást kap az Országban is, leemeljék az emberek válláról túl nehéz terhüket, eltöröljék a múltat, akár az előző pillanatot is.

A gyónásban megadatik, hogy a lehető legközvetlenebbül kifejezhetjük, ami lelkiismeretünket nyomja. Senki sem tudja elmondani minden bűnét. De már az is óriási dolog, ha elmondjuk, ami abban a pillanatban eszünkbe jut, hogy megkapjuk a kiengesztelődés szentségében Isten elképzelhetetlen bocsánatát.

Egyesek manapság azt hitték, úgy vesszük el az ember bűntudatát, hogy bagatellizáljuk vagy éppen tagadjuk a bűnt. De meg kell állapítanunk: az ilyen magatartás egyáltalán nem ment meg a bűntudattól, inkább átjárja vele az egész embert, úgyannyira, hogy eltörülhetetlenné, sőt kitéphetetlenné válik.

Vannak, akik nagy komolysággal, gyakran járulnak a gyónáshoz, annyira szükségét érzik, hogy éljenek ezzel az egész múltat eltörlő, látható jellel. Mások, ugyanilyen komolysággal, ritkábban járulnak hozzá, annyira tudatában vannak, hogy Isten megőrzi őket bocsánatában.

Mind a két esetben a gyónás — bármilyen ügyetlen legyen is — lényeges alkalom az Evangélium friss erejének új megtapasztalására, az újjászületésre. Ott tanuljuk meg elfújni a lelkifurdalásokat is, mint ahogy a gyerek fújja el a hervadt levelet. Ott az Isten jósága, a tökéletes öröm hajnala.

Ami a protestáns egyházakat illeti, az ó sajátos adományuk mindenekelőtt az volt, hogy az ige egyházai. A katolikus egyház is mindig kereste a Szentírásban az isteni élet forrását. De elismerik-e a katolikusok, hogy a protestan46