Szolgálat 47. (1980)
Tanulmányok - Cseri Gyula: A református egyházak és teológia főbb vonásai
Cseri Gyula A REFORMÁTUS EGYHÁZAK ÉS TEOLÓGIA FŐBB VONÁSAI 1) Mit jelent az, hogy „református“? Legtalálóbban a „református“ jelzővel határozhatjuk meg azt a teológiai hagyományt és azokat az egyházakat, amelyeknek lényeges vonásait itt bemutatjuk. A meghatározás mint az illető egyházak önmegjelölése már a 16. sz. közepétől használatos. Esetenként alkalmazzák a „kálvinista“ jelzőt is, utalva ezzel Jean Calvin (1509—1564) reformátor és teológus döntő jelentőségére a református egyházak és teológiai hagyomány létrejöttében. A „kálvinista“ megjelölést azonban a református egyházak általában elutasították. A Református Világszövetség 1970-ben Nairobiban tartott nagygyűlésén — a kongregacionalista egyházak belépése alkalmából — a „Református Egyházak (presbiteriánus és kongregacionalista)“ hivatalos elnevezést fogadta el. Ellentétben a luteránus egyházakkal és Világszövetséggel a „kálvinista“ megjelölés nem használatos mint hivatalos önmegjelölés. A kettő között különben is csak távoli párhuzamot vonhatunk. A református tradícióban kevésbé hangsúlyozták a mérvadó teológusok és reformátorok személyét, kizárólagosabb hangsúlyt kapott a Szentírásnak mint Isten Igéjének és abszolút normának, valamint a hitvallási iratokban kifejeződő közös meggyőződésnek a jelentősége. Ezért használták ezek az egyházak gyakran az „Isten Igéje szerint reformált egyház“ elnevezést. A „kálvinizmus" ezenkívül vallás- és kultúrtörténeti értelemben átfogóbb fogalom, mint a Kálvin teológiáján tájékozódó egyházak tanítása és cselekvése. Magában foglal politikai és társadalmi dimenziókat is, valamint egy átfogó világ- szemléletet. (Tekintsünk itt most el Max Weber sokat vitatott és bírált állításától a kálvinizmus és a kapitalizmus történelmi összefüggését illetően. Weber tézise a modern kutatásban a „death by a thousand qualifications“, az ezer beszűkítő meghatározás következében beállott „halált“ szenvedte el.) Angolszász területen használatos a „presbiteriánus“ megjelölés is. Ez éppen úgy, mint a református tradícióhoz tartozó kongregacionalista egyházak elnevezése a református egyháztan és egyházi szervezet két lényeges vonására utal: a presbiteri kormányzásnak és a helyi gyülekezetek függetlenségének az elvére. A református egyházak a 16. sz.-i egyházi reformmozgalom két főágának az egyike. Kezdetben a lutheri irányzat is használta ezt az önmegjelölést. Joggal, hiszen a szó maga „megújítottat“ jelent. Az egyház Szentírás szerinti reformja volt mindkét irányzat célja. A reformáció e két fő ágának közössége és különbözősége először 1529-ben, Luther és Zwingli marburgi disputáján (okt. 2—4.) vált nyilvánvalóvá. Az ellentétet az évszázadok során számos uniós törekvés igyekezett megszüntetni. Nagyjelentőségű ezek között a Leuenbergi Konkordia (1972), amely a két egyházközösség közös teológiai dokumentuma. Kálvin fő mű* 35
