Szolgálat 47. (1980)

Tanulmányok - L.-J. Suenens: Az ökuméné célja

ményei felől határozzuk meg. A lelkipásztori irányelvek fejezetében emlékezni kell erre a követelményre.

A hiteles ökumenizmus tagadása lenne, ha a keresztények csak a legkisebb közös nevező alapján tudnának találkozni egymással. A végén még valami egyház, illetőleg keresztség nélküli kereszténységre vezethetne ez, vagy pedig egy alap nélküli „szuperegyházra“.

Fontos, hogy az egységhez vezető út világos maradjon, ha azt akarjuk, hogy mindenki valóban részt vegyen a közeledésben, anélkül, hogy zavar keletkezzék benne a hitigazságok terén, és megőrizve a kellő hűséget.

Az ökumenizmus első törvénye, hogy tiszteljük a másik őszinte hitét. Máris megütközést kelt, ha járulékosnak minősítjük mindazt, ami megoszt bennünket, anélkül, hogy megtennénk a szükséges megkülönböztetéseket.

Ha például „alapvetődnek jelentjük ki

— az olyan kereszténységet, amely elfogadja Krisztust, de az egyházat nem,

— Isten igéjét, de nem az élő hagyományt, amely fenntartja és hordozza, bár alá van vetve neki,

— a Lélek karizmáit, de nem az egyház miniszteriális és szentségi szerkezetét,

— akkor már eleve azt kívánjuk a katolikus féltől, hogy hitének lényeges pontjait tagadja meg, és így zsákutcába visszük az ökumenikus párbeszédet.

Az igazságok hierarchiája

Mindez semmiképpen sem mond ellent annak a ténynek, hogy nem minden igazság egyformán középponti. A II. vatikáni zsinat igen helyesen beszélt „az igazságok hierarchiájáról“. „Igazságszeretet, jóindulat és alázatosság vezesse a hittudomány katolikus szakembereit, midőn — az egyház tanításához ragaszkodva - ökumenikus párbeszédben különvált testvéreikkel vizsgálják Isten titkait. A tanítások egybevetésekor ne feledjék, hogy a katolikus tanításhoz tartozó igazságoknak hierarchiájuk, vagyis rangsoruk van, mert más-másképpen kapcsolódnak a keresztény hit alapjához. így egyengetjük útját a testvéri vetélkedésnek, amely serkenteni fog mindenkit, hogy egyre mélyebben megismerje és egyre világosabban feltárja Krisztus felfoghatatlan gazdagságát“ (Határozat az ökumenizmusról 11).

Nyitott ajtaja van itt a közeledésnek. Azzal a feltétellel, hogy pontosan megértjük, mit jelent „az igazságok hierarchiája“.

A kinyilatkoztatásban nincsenek többé vagy kevésbé kinyilatkoztatott igazságok. Mindaz, amit Isten közöl velünk, egyforma hitet érdemel.

Minden igazságot ugyanazzal a hittel kell hinnünk. De nem foglalnak el egyforma helyet az üdvösség titkában. Többé vagy kevésbé bensőséges, többé vagy kevésbé közvetlen vonatkozásban állnak Krisztussal és rajta keresztül a Szentháromság misztériumával. Egyes igazságok magát a keresztény élet lényegét illetik, mások eszközök ennek a célnak elérésére. Végül pedig van az igazságoknak egy elvont rendje, amint a teológusok felállíthatják, és van egy konk22