Szolgálat 47. (1980)
Tanulmányok - L.-J. Suenens: Az ökuméné célja
„A ti egyházatok — szegezte le a pápa — alapuljon teljesen Krisztus egy és ugyanazon tanításának azonos, lényeges, alkati örökségén, amint azt az egy igaz egyház hiteles és hitelesített hagyománya vallja. Alapvető és vitathatatlan követelmény ez... Nem feltalálói: őrei vagyunk hitünknek... De a kifejezés, vagyis a nyelv, a mód, ahogyan az egyetlen hitet kinyilvánítjuk, sokféle lehet, és ennek következtében eredeti: egybehangzó annak nyelvével, stílusával, vérmérsékletével, szellemével, aki ezt az egyetlen hitet megvallja. Ilyen tekintetben a pluralizmus jogos, sőt kívánatos. A keresztény élet alkalmazkodása a lelkipásztorkodás, liturgia, hitoktatás, valamint a lelkiélet terén nemcsak hogy lehetséges, hanem az egyház pártolja is... A keresztény „misztériumnak“ fel kell szívódnia népetek szellemébe, hogy azután e nép eredeti hangja tisztábban, szabadabban szárnyaljon föl, beleilleszkedve az egyetemes egyház más hangjainak kórusába.“ Az ökumenizmusról szóló határozat már elmondta ezt az alábbi szavakkal: „Az egyházon belül a szükséges dolgokban őrizzék meg az egységet, egyébként pedig az egyház minden tagja saját hatáskörében tisztelje a kellő szabadságot a lelkiségnek és a fegyelemnek változatos formáiban, a liturgiák külön- féleségében, sót még a kinyilatkoztatott igazság teológiai feldolgozásában is; mindezekben pedig legyen gondjuk a szeretetre“ (Unitatis redintegratio 4). „Helyreállítandó“ egység Egy további kérdés: „Mit akarunk pontosan mondani, amikor azt állítjuk, hogy az egyházi egységet .helyre kell állítani'?“ Itt is gondosan meg kell különböztetni a hit látását a szociológia szemléletétől, amely az egyházat kizárólag történelmi jelenségnek tekinti. Csak a hit teszi lehetővé számunkra, hogy fölfedezzük „az egyház misztériumát“. Erről az egyházról beszél a Hiszekegy szava: „Hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban.“ A hit egyháza Jézus Krisztus ígéretének örököse: „Én veletek leszek mindennap a világ végéig.“ Állandóan a Lélek indítja, töretlenül hűséges marad hozzá, hogy elvezesse a teljes igazságra. A II. vatikáni zsinatnak a „Lumen Gentium“ konstitúció első fejezetétől kezdve gondja volt arra, hogy az egyházat mint misztériumot határozza meg, még mielőtt a lényegéből folyó többi oldalát leírta volna. Sohasem szabad szem elől téveszteni a fejezeteknek ezt a sorrendjét. Igen helyesen emlékeztetett erre Msgr. Quinn, az Egyesült Államok püspöki konferenciájának elnöke: „Fontos megjegyezni, hogy a II. vatikáni zsinat az egyházról szóló fejtegetéseit nem Isten népével kezdte, amint gyakran, de helytelenül állítják. A Zsinat azzal kezdte, hogy tanulmányozta az egyházat mint misztériumot. Az egyház mint Isten misztériuma rejlik az egész zsinat tanítás mélyén. Istenben elrejtett valóság ez, amely Krisztus Jézusban nyilvánult meg, és a Szentlélek hatalma terjesztette el mindenfelé.“ 20
