Szolgálat 47. (1980)

Tanulmányok - L.-J. Suenens: Az ökuméné célja

ment, SPCK, London 1973, 31. old. 2. jegyzet. 15 La Cena del Signore, in: Regno-Docu- mentazione 1 (1979) 17.—29. old. Németül: Das Herrenmahl, 1978. '4vö.8 jegyzet: az Accra-dokumentum harmadik része: The Ministry. 17 Ministry and Ordination: A Statement on the Doctrine of the Ministry Agreed by the Anglican-Roman Catholic International Commission, Canterbury 1973, in: Modern Ecumenical Documents on the Ministry, SPCK, London 1975. ,8AAS 59 (1976) 498. old. 19 Authority in the Church, Venice 1978. “Teaching Authority and Infallibility in the Church. Lutherans and Catholics in Dialogue, Minneapolis, Augsburg 1978. 21 Pastor Aeternus, Const, dogm. Vat. I. DS 3050. “AAS 65 (1973). 23 Infallibility. The 1972 Pere Marquette Theology Lecture. Marquette University Press, Milwaukee 1972. 24 E fejezet harmadik pontjaként a német ökumenikus Egyetemi Intézetek munkaközösségének 1977-ben Heidelbergben tartott konferenciájáról kellene beszámolnom. Ez a konferencia átveszi az észak-amerikai dialógus tematikáját, és tovább folytatja az .ökumenikus pápaság“ problémájáról szóló eszmecserét. A konferencia anyaga .Papsttum als ökumenische Frage“ címen 1979-ben jelent meg (Kaiser Verlag, München—Grünewald, Mainz). Sajnos ezt az anyagot még nem tudtam feldolgozni.

Leo-Jozef Suenens

AZ OKUMÉNÉ CÉLJA

Hogy együtt haladjunk, tudni kell, hová megyünk. Jelen esetben: teljes világossággal meg kell határozni Jézus Krisztus egyházának azt a látható egységét, amely felé közösen akarunk tartani.

Három kérdés adódik innen: Mit értsünk a helyreállítandó egyházi egységen? Mit értsünk látható egységen? Mit értsünk Jézus Krisztus egyházán?

1. Mit értsünk „egységen“?

Egység, nem egyformaság

Először is meg kell különböztetnünk a „dogmatikus“ és „történeti“ egységet. Az első a hitből ered, a második egy korszak történelmi feltételeiből. Nem könnyű a „tiszta egységet“ megszabadítani járulékaitól. Mi katolikus apologé- ták valamikor az egyház egységének jeleiként magasztaltunk olyan elemeket, amelyek semmiképpen sem függnek bensőleg össze természetével. Nem szabad összezavarni a lényegi egységet az egyformasággal.

A II. vatikáni zsinat után ez a megkülönböztetés klasszikussá vált. Dom Lambert Beaudoin egy híres írása — amelyet Mercier bíboros olvasott fel a mali- nes-i beszélgetéseken — a következő, korához mérten merész címet viselte: „Egyesült, nem elnyelt egyház“. Ma Willebrands bíboros többször célzott erre az írásra, és maga VI. Pál pápa is fölidézte Dr. Coggan canterbury-i érsek fogadásakor, 1977 áprilisában mondott beszédében. A látható egység helyreállításának kilátásában nagy helyet foglal el a pluralizmus a nem lényeges dolgokban.

Sok jelentős nyilatkozat közül hadd említsük itt VI. Pál beszédét az afrikai püspökök gyűlésén, 1969. júl. 27-én:

19