Szolgálat 47. (1980)

Tanulmányok - Békés Gellért: A keresztény egység mai kérdései

tanítói hivatalt, a pápával az élén, az egyház püspöki testületé képviseli, tehát ha püspökök zsinaton, vagy kivételes esetben a pápa egymaga, a keresztény hit és erkölcs kérdéseiben „ex cathedra“ nyilatkozik, a kijelentése minden tévedéstől mentesen igaz és megváltoztathatatlan.21

Luteránus részről a közeledés ebben a kérdésben úgy jelentkezik, hogy ma már a luteránus teológusok jórésze elfogadja az egyházi tanítás normatív jellegét, mert ez a Szentírás tanúbizonyságában gyökerezik és nem más, mint annak korszerű és pontosabb megfogalmazása és kifejezése. Katolikus részről viszont azzal könnyítik meg a luteránus megértést, hogy pontosabban meghatározzák, hogyan kell értelmezni az egyházi tévedhetetlenséget. Elsősorban világos, hogy ez a tévedhetetlenség nem abszolút és feltétlen, nem isteni jog bitorlása. Feltételes, vagyis Isten kegyelméből eredő tévedhetetlenségről van itt szó, amely éppen ezért szolgálati jellegű. Különben is ez az isteni ajándék (charisma) közvetlenül nem a tanításbeli kijelentésekre, hanem a felelős egyházi személyekre vonatkozik, akik hivataluknál fogva részesülnek ebben a karizmában. Éppen ezért hivatalos kijelentéseik megváltoztathatatlansága nem zárja ki azoknak a tudományosan kidolgozott hermeneutikai elvek szerint való értelmezését: azt az újraértelmezést, amit a kulturális haladás, az emberi gondolkodás változása és fejlődése egy-egy korban megkíván. Ezt újabban a Hittani Kongregáció Mysterium Ecclesiae kezdetű konstitúciója is kijelentette.22

G. A. Lindbeck luteránus teológus szerint a két felfogás ott találkozik, hogy a katolikus dogma azt állítja: Isten sohasem engedi meg, hogy az egyház elszakadjon Krisztus evangéliumi igazságától, a luteránusok viszont ugyanazzal a hitbeli meggyőződéssel bíznak benne, hogy ez így is van.23 A kérdésben a döntő végeredményben az, hogy nem mi birtokoljuk Isten igazságát, hanem Isten igazsága birtokol minket! Az egyház hiszi, hogy Krisztussal mindenestől Isten kezében van.24

Azt hiszem, mindez elég világosan bizonyítja, hogy a keresztény egység ügye él, és további megvalósulásában nagylelkű munkásokra vár.

' Teológiai Kiskönyvtár 111/11, 94.—97. old. 2 vő. i. m. 91.—94. old. 3 vö. i. m. 59.—81. old. 4 Breaking Barriers. Nairobi 1975. SPCK, London 1976, 60. pont. 5Tomos Agapés, Vatica- num Phanar, 1958—1970. 6 Das offizielle lutherisch-katholische Gespräch auf Weltebene („Malta-Bericht“), in: Um Amt und Herrenmahl, O. Lembeck—J. Knecht, Frankfurt/M. 1974, 21.—51. old. 7The Presence of Christ in Church and World, WARC, Geneva 1977. 8 One Baptism, one Eucharist, one Mutually Recognized Ministry, Accra 1974, Faith and Order Paper No. 73, WCC, Geneva 1975. 9vö. G. J. Békés, „Rinnovamento del culto e l’unitä della Chiesa“ (II momento del téma liturgico-sacramentario net dialogo ecume- nico contemporaneo), in: Lex orandi—lex credendi, Sacramentum 6, Studia Anselmiana, Roma 1980, 165.—190. old. 10 vö. P. W. Fuerth, The Concept of Catholicity in The Documents of the World Council of Churches 1948—1868, Studia Anselmiana 60, Roma 1973. 11 vö. 8 jegyzet: az Accra-dokumentum második része: The Eucharist. 12 uo. 12 és 15. pont. 13 uo. 34. pont. 14 Anglican-Roman Catholic International Commission: An Agreed Statement on Eucharistic Doctrine, Windsor 1971, in: Modern Eucharistic Agree18