Szolgálat 47. (1980)

Tanulmányok - Békés Gellért: A keresztény egység mai kérdései

és eszköze Krisztus lelki hatalmának: ez a hatalom a fölszentelt pap által van jelen, általa fejti ki hatását az egyházi közösségben (17.-19. pont).

Itt nincs módunk rá, hogy ezt az eukarisztiáról szólónál jóval hosszabb dokumentumot minden részletében megtárgyaljuk (apostoli utódlás, a papi szolgálat új formái, női papság stb.). A keresztény egység tekintetében a döntő kérdés a papi szolgálat kölcsönös egyházközi elismerése. Ennek az elismerésnek fokozatai lehetnek: egymás papi szolgálatának merő tiszteletben tartásától a tanúságtétel közös megnyilvánulásain keresztül egészen a testvéregyház papi szolgálatának teljes elismeréséig. Ez az utóbbi már az utolsóelőtti lépés volna a teljes egyházi közösség felé, ami azonban nem jelentené a szervezeti struktúrák azonosulását és két egyházi közösség egybeolvadását (93.—100. pont). Az egyházi közösség nincs ellentétben az egyházak sajátos hagyományainak megőrzésével.

Accra a papi szolgálat kölcsönös elismerését bizonyos megegyezés irányában látja megoldhatónak. Ennek első feltétele az volna, hogy minden egyház fogadja el a püspöki hivatalt, mint az apostoli utódlás (successio episcopalis) hagyományos és látható jelét. Azok az egyházak, viszont, amelyek már birtokában vannak ennek a hagyománynak, ismerjék el a többi egyház fölszentelt papságának apostoli utódlását (successio presbyteralis), sőt — abban az esetben, ha nem volna fölszentelt papságuk — az apostoli hitben való utódlás tényét és a karizmatikus papi szolgálatot (successio charismatica).

2. Ez az elgondolás nyilvánvalóan még nem érett meg arra, hogy további megvitatás és fogalmi tisztázás nélkül megegyezésre vezessen. Ezért ebben a kérdésben még jelentősebbek azok a kétoldalú tárgyalások, amiket a katolikus egyház teológusai az anglikán és luteránus hitvallás képviselőivel folytatnak. Az anglikán—katolikus tárgyalások eredményéről szóló dokumentum, amely már 1973-ban megjelent17, a papi szolgálat alapvető kérdéseiben messzemenő egyetértésről tanúskodik. Az erre vonatkozó katolikus—luteránus tárgyalások már szintén lezárultak, de a hivatalos jelentést még nem tették közzé. A döntő pont a kérdésben voltaképpen nem magára a papi szolgálatra, hanem az egyházi hierarchia által képviselt tanítói tekintélyre és kormányzati hatalomra vonatkozik.

Lelki hatalom és tanítói tévedhetetlenség

VI. Pál pápa tizenöt évvel ezelőtt még úgy beszélt a pápaságról, mint a keresztény egység legnagyobb akadályáról18, és protestáns körökben még ma is általánosnak mondható az a felfogás, hogy az egység megvalósítása összeegyeztethetetlen a pápa lelki hatalmával és tanítói tévedhetetlenségének katolikus dogmájával. Szemükben a tévedhetetlen egyházi tekintély elfogadása hit és erkölcs kérdéseiben egyenlő volna a protestantizmus egyik alapelvének, a lelkiismereti szabadságnak föláldozásával. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor először a katolikus egyház és az anglikán közösség teológusai, majd pedig az Egyesült Államokban helyi egyházak kezdeményezésére katolikusok

15