Szolgálat 46. (1980)
Könyvszemle - Fekete István: Búcsú (S. M.) - L’lmportant, c’est la musique (Puskely Mária)
van bátorságra és szakértők bírálatára. E magatartáson túl Bardon lényegesnek tartja a következő követelményeket: 1) Énekelni kell a latin hagyomány kincseit: a gregoriánt és a reneszánsz kor polifon műveit. 2) Ki kell fejleszteni a liturgikus idők érzékét. 3) Tiszteletben kell tartani a zenei követelményeket (előadás, ritmus, hangszerek minősége stb.). Egy-egy plébánia rendkívüli teljesítményekre képes, ha ezeknek a kívánalmaknak eleget tesz. Egy 500 tagú egyházközség pl. karácsonyra Bach egyik karácsonyi kantátáját adta elő. A plébániai kar hat hónapig tartott próbákat. A plébános talált négy önkéntes szólóénekest. A muzsikusok és a karmester elvállalták, hogy közreműködnek, és ingyen tartanak minden próbát. íme — mondja az esetről Bardon —, egy kis kalandos kedv, nagylelkűség, tudás és szorgalom létrehozta a kis csodát. Egész sor ilyennek lehetünk tanúi napjainkban az egyházban. Mit várnak a hívek az egyházi zenétől és kivitelezőitől? Nagyon jól tudjuk — válaszolja a szerző —, hogy az egyház még távolról sem rendelkezik a keresztény nép minden igényét kielégítő zenei repertoárral. A muzsikusok még igen sokat adhatnak az egyháznak. Tevékenységüket, kezdeményezéseiket a papság nem mindig nézi jó szemmel: azt mondják, hangversenyt akarnak csinálni a liturgiából, tehetségüket akarják csillogtatni. Nem számít: feszültségnek mindig kell lennie. Ha a muzsikus igazán szolgálni akarja a liturgiát, meg fogja érteni a zene lelkipásztori jelentését, és minél inkább megérti, annál inkább alkalmazni tudja a muzsikát az adott közösség igényeihez. Az éneknek és zenének ugyanis az a főcélja, hogy kifejezze a közösség hitét, nem pedig az, hogy vallási érzelmeket keltsen. Az igazi katekézisből pl. soha nem hiányozhat az ének. — A zeneszerző alkotása mellett feltétlenül szükség van a közösségi ének vezetésére is. Ez elengedhetetlen egyházi szolgálat. Bardon röviden kitér a sokat vitatott gitáros misékre is. Miért ne élnénk a mai zenei kifejezésmódnak ezzel a műfajával? Ha valóban jól szerkesztett énekekről van szó, alkalmas dallammal, ha pontos ritmusban játszanak megfelelő felkészülés után, az eredmény pozitív lehet, kifejezheti a fiatalok hitét. — Még egy érdekes javaslatot tesz: miért ne alkalmaznánk a modern liturgikus szövegeket a 16-17. sz. halhatatlan alkotásaira? Ebben az esetben ezeket a klasszikus műveket nem a mise betéteiként „hallgatná meg“ a közösség, hanem a liturgia szerves részeként énekelné. — Eszmefuttatását ezzel a vallomással zárja: „Lemondtam a hangversenyekről, de nem mondtam le a zenéről. Az a célom, hogy amikor valaki misére jön, annak ne hallgatója, nézője, hanem ilyen vagy olyan formában résztvevője legyen. Azt kívánom, hogy a zeneszerzők ebben az értelemben dolgozzanak a keresztény közösségek élő zenéjének megvalósulásáért, a papok pedig legyenek tudatában annak, hogy a liturgiában a zene Krisztus üzenetét hordozza.“ A másik tanulmány szerzője, Claude Duchesneau 1936-ban született. Már évek óta vezeti egyházmegyéje liturgikus-lelkipásztori tanácsát, s egyben tagja az országos liturgikus központnak. Több évtizedes tapasztalata alapján a liturgikus ének és zene megújítását kilenc feltétel megvalósításában foglalja össze. Míg Bardon inkább az emberből, vallási igényeiből indul ki, Duchesneau elsősorban a liturgiát tartja szem előtt, s annak követelményeihez szabja az éneket és a muzsikát. 1) Tartsuk tiszteletben magát a liturgikus cselekményt. Az éneknek az önmagában megálló szertartást kell követnie, kifejeznie, „elmondania“. A liturgia résztvevője nem önmagának énekel, hanem a szertartást énekli! Végső elemzésben a közösség közös hitét fejezi ki. 2) Tiszteletben kell tartani az ének tartalma és a liturgikus cselekmény közötti kapcsolatot. Ha egy plébánián ugyanazt az éneket hol bevonulásra, hol áldozás idején éneklik, akkor elveszti liturgikus funkcióját. A helyesen megválasztott énekek nem cserélhetők fel egymás között. A szerző még azt is elképzelhetetlennek tartja, hogy egy gótikus templomban gitáros modem misét énekeljenek, sőt még azt is megkérdőjelezi, hogy pl. Liszt koronázási miséje alkalmas-e a mai liturgiára. 3) Tartsuk tiszteletben a helyi közösséget. Egy plébánia összetétele szükségszerűen heterogén. Ez a változatosság megkívánja a liturgikus zene változatosságát is. Ha va93
