Szolgálat 46. (1980)
Eszmék és események - Magyar nővérek a nagyvilágban
nyíre már napfölkelte óta várnak. Gyakran 150—200-at is kezelünk egyetlen délelőtt. Elvszerűen próbáljuk őket rászoktatni az egészség helyes ápolására. Ez bizony nem könnyű, mert a bennszülött kuruzslók hajmeresztő „gyógymódjai“ mélyen beléjük gyökereztek. Példáéi ha fáj valamijük, felhasítják azon a helyen a bőrt, és friss tehéntrágyát kennek rá. Ez veszélyes fertőzésekre és gennyedő sebekre vezet. Másik nagy akadály egy bizonyos vallási fatalizmus: „A jó Isten küldte a betegséget, el kell viselni.“ Különféle kiképzéssel is igyekszünk a nép helyzetén javítani. Ezek a házaknál folynak. Van kézimunka- és varrótanfolyam, tanítjuk a higiéniát, helyes táplálkozást, gyermekápolást. Igyekszünk bennszülött közvetítőket is találni, akik ezeket az ismereteket továbbadják. De nem győzöm hangsúlyozni, hogy nemcsak mi adunk, hanem sokat tanulhatunk is tőlük. Nemcsak kellemes dolgokat! Ott van pl. a böjt. Nyugati kereszténynek erről fogalma sem lehet! És nekünk nővéreknek természetesen együtt kell böjtölnünk velük, mert az emberek nem tudnák fölfogni, ha éppen mi nem tennénk meg. A legnehezebb a 40 napos nagyböjt, amelyet a kopt keresztények igen komolyan vesznek. Délig éhgyomorral vagyunk, a hét három napján sem hús, sem tej, sem tojás, szóval semmi állati termék. Fő táplálékunk ilyenkor a szójabab. Nem könnyű végezni a kemény munkát ilyen körülmények között, hiszen táplálékunk amúgy is elég szűkös. Mindig dühbe jövök, amikor Európában olyan hangokat hallok, hogy a harmadik világ emberei maguk az okai szegénységüknek, mert nem akarnak dolgozni. Próbálják csak meg az ilyenek rossz táplálékon élve, kimerítő éghajlati viszonyok között úgy dolgozni, mint Európában! Egyszerűen képtelen rá az ember. Ki van lúgozva. Mindig újból bámulatba ejt ezeknek a keresztényeknek mély hite. Elmélyítette az enyémet is. Amikor három hónapos szabadságon jártam Európában, akkor vált igazán világossá előttem, mennyi minden megváltozott az életemben. A fellahok és két egyiptomi növértársam megtanítottak, hogy az ember a középpont, nem a teljesítmény! Hogy a túlzott tevékenység állandó veszélyét jobban kikerüljük, elhatároztuk, hogy a napi imaidőkön kívül minden hónapban egy napra elvonulunk a pusztába. Ez szószerint értendő, mert a sivatag tőlünk 16 km-re kezdődik. Leülünk a homokba, imádkozunk, beszélgetünk, elmélkedünk a bibliáról és feladatainkról. Tény, hogy roppant különbség van a Kairó két előkelő kollégiumában tanító nővéreink életmódja és a mienk között. De a csodálatos az, hogy sikerült az egységet megőrizni. Sőt élénk tapasztalatcsere folyik. Az ott tanító nővérek a szünidőben évente kétszer, egész lánycsoportok kíséretében kijönnek a nílusmenti állomásokra, és megosztják életünket. Ez még a tanulók családjára sem marad hatás nélkül. Sr. Prohászka Ilona Religieuses du Sacré Coeur Beni-Ebeid [Minia), Egypte, R.A.E. Talán említettem, hogy megvan az 5 lóerős Diesel-motorunk az öntözésre. A közelünkben lévő folyó mellé van fölszerelve. Ebben a folyóban, azt mondják, mindig van víz, de hogy mi lesz az idén, azt nem tudjuk. Ilyen monszunra még sohasem emlékszem. Alig hogy volt esőzés. A rizsmezőkön nem lesz termés. Éhség előtt állunk. Már sok szegény kisdiákot látunk el eledellel és ruházattal. Kaptunk 28 nagy láda ruhát és még valami 15 batyut. Vagy 2000 ruhacsomagot készítettünk, és sok szegényen segítettünk. Ezek az ártatlanok fizetnek sokszor a szülők iszákossága miatt. Nagyon sajnos, hogy így lesüllyedtek. Már itt csak a fiatal nemzedékkel tudunk majd valami komolyat tenni. Pedig érdekes, hogy itt olyan sok a hivatás. Tehát nem kívánhatunk mindent. Volt azonban egy rendkívüli eseményünk, amire nem számítottunk. Hogy még az élők sorában vagyok, azt is a sok imának köszönhetem, a jó Szt. József pártfogásával. Úgy hiszem említettem, hogy rablók tanyáznak a vidéken. Okt. 5-én este be is köszöntött kettő. Én az irodámban dolgoztam, és csak egy nővér volt a lakásban. Kimentem, és egy pillanat alatt két bandita vett körül. Azonnal gyanút fogtam, különösen amikor 86
