Szolgálat 46. (1980)
Eszmék és események - Magyar nővérek a nagyvilágban
az egyiknek a hátán láttam a nagy kést. Kérdeztem, mit akarnak. Mondták: az ápolónővért, mert betegek. Persze egyáltalán nem látszottak betegnek. Mondtam nekik, csak várjanak egy kicsit, kihívom. Az ajtót bezártam magam mögött, és most már a rácson keresztül beszéltünk velük. Akkor már nem azt mondták, hogy betegek, hanem hogy elvesztették az utat, és így keveredtek ide. Mondtuk nekik, menjenek el csak szépen. El is mentek. Utána hétfőn este úgy 8 óra tájban ismét az ablakunk alatt állt egy idegen férfi. A nővér kérdezte, mit akar, de nem felelt, elment. Intézetünk lakóinak azonnal megparancsoltam, hogy mindenki menjen a szobájába, és zárják be az ajtót. Bardih falu népe észrevette, hogy több rabló siet a misszió felé. Azonnal kivonultak fejszével, nyíllal, lándzsákkal felszerelve. A rablók éppen készültek betörni. A nép egyet elfogott, a többi elrohant az erdő felé. A foglyot azonnal felismerték. Ez volt a vezető, ő rabolta ki az egyik missziót, össze-vissza verték. Elhatározták, hogy most végeznek vele, mert ez tartja a népet is rettegésben. Borzasztó látvány volt. A missziós atyánk már nem tudta a népet visszatartani, és örült, hogy a helyszínre mentem. Én arra a szerencsétlen rablóra hajoltam, úgy, hogy nem tudtak a közelébe menni, és kértem az ápolónővért, hogy gondozza a sebeket. Másnap a hatóság kezébe került a rablónk, és őszintén mindent bevallott. Azt a kést, amivel talán az előző pénteken meg akart támadni, elvittem, és hosszan elmélkedtem rajta ... A szerencsétlen a hatóság előtt is megmondta, hogy az Atyával én mentettem meg az életét. Azóta mi is többet imádkozunk a rablók megtéréséért. Talán a keresztény szeretet a mi részünkről meghozza a szép gyümölcsöt. Ez a rabló pedig nem is szegény családból származik. Nagy szükség van támogatásra, lelkire és anyagira. Segítse meg önöket a jó Szt. József, hogy tovább is kapjon a missziónk. Nagyobb öröm adni, mint elfogadni, de nekem mindkettő szépen megy! Mother M. Theresia (Pushpa nővér) Bardih, P. O. Amgaon, via Gumla 835207 Dt. Ranchi-Bihar, India + Hálásan köszönjük a kedves küldeményt, Jó magyarjainknak imával viszonozzuk. A korábban küldött pénzen a lepratelepre Szentírást vettünk több példányban, hogy örömet szerezzünk betegeinknek. Vannak már brazil nővéreink, akik szívesen akarnak ott dolgozni. Ha Isten segít, elvégzik a betegápoló tanfolyamat. Alapos felkészültséggel küldjük oda őket. — Idősebb nővéreink már előre haladtak a korban. Egyesek a templomi szolgálatokat végzik. A plébánia területén vigasztalják a betegeket, elviszik, ha óhajtják, az Oltáriszentséget nekik. Annak idején elmulasztották bejelenteni őket a társadalombiztosítóba. így semmi járulékot nem élveznek. Gyógyszer, orvos, kórház sokba kerül. Jő Atyám, ugye megengedi, hogy most ezeket segítsük? Küldeménye igen jókor érkezett. 1980 elején volt a „nagykáptalanunk“ (alig vagyunk 59-en). Az általános főnöknő Filoména Costa lett, brazil. A teológia utolsó évét hallgatja. Tanácsnővérei: kettő magyar, kettő brazil. — D. Geraldo püspök atyánk a nagykáptalan előtt szóvá tette, hogy Adelaide nővért (25 éves) érdemeire való tekintettel felveszi a teológiára. Már több tanfolyamon vett részt, és szép apostoli munkát végez a hivatások terén. Néha nekünk is vannak nehéz óráink, felajánljuk a kedves Atyákért, hogy a jó Isten adja meg, amire szükségük van. Annunciata nővérek C. P. 64 , 84100 Ponta Grossa, Brasil + Az isteni Gondviselés adományuk által a legszükségesebb órában adott örömet egy szegény családanyának, aki szerencsétlenül elvesztette kedves férjét. Hét gyermekkel maradt: két hónapos volt a karjában, és a többi közül legidősebb kisleány 11 éves. Meghívtuk, jöjjön hozzánk, míg helyzete rendbe jön. Hála Istennek, sokan megértik a brazíliai nyomort. A jó urak ígérik, hogy megjavul, de eddig nincs látszatja. Én is sokat 87
