Szolgálat 46. (1980)

Eszmék és események - „Muszáj minden vasárnap templomba menni?" (Esseni egyházm.)

dicséretével, az önmagáért és másokért való hálaadással és kéréssel, aki csak azon méri a leckét és evangéliumot, hogy őneki mondanak-e a szövegek valamit, azt nem fogja tartósan kielégíteni a legmodernebb forma sem.

„Nem az a kereszténységem mértéke, hogy járok-e templomba.“ - Helyes. De Mt 10,32-ben még mindig ott állnak az Úr szavai: „Aki megvall engem az emberek előtt, azt én is megvallom mennyei Atyám előtt.“ A nyilvános euka- risztia ilyen nyilvános megvallás (amire különben kevés alkalmunk van). 304. febr. 12-én 49 név szerint ismert keresztény állt a bíró előtt. Bevádolták őket, hogy a császár tilalma ellenére összegyűltek vasárnapi istentiszteletre. Válaszuk így hangzott: „A keresztény nem lehet meg az Úr ünnepe nélkül; az Úr ünnepét pedig nem lehet nélkülünk megülni.“ Ez a felelet az életükbe került.

„Szívesebben imádkozom otthon (vagy: az erdőben).“ — Tegyük föl, hogy így van. De az ember nemcsak önmagáért keresztény. Az Úr világos parancsa: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!“ — mindenkire áll. Sehol másutt nem jut így kifejezésre az egyházközség egysége. A pap nem azt mondja: „felajánlom ezt az élő szent áldozatot", hanem „felajánljuk". A gondolat kéréssel fonódik össze: „Ö tegyen minket előtted örök áldozattá.“ Az áldozat eszméje korunkban nem valami rokonszenves, de Jézus halálának megülésétől nem választható el.

„A vasárnapi istentisztelet látogatásának önkéntesnek kellene lennie." — Ez túl magas követelmény. Föl kell tételeznünk, hogy a részvétel benső kötelezettsége magából a dologból adódik („Halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásokat, amíg el nem jössz“ ...), akkor egy pillantás mindennapi magatartásunkra pl. a közlekedés, környezetvédelem és hasonlók terén megmutatja: amit nem véd parancs, azt nem tartjuk fontosnak.

„A békesség kedvéért engedek a családi nyomásnak.“ — Ez azért jelent igen nagy nehézséget, mert puszta szavakkal nem lehet közvetíteni az élményt, amit a szentmise megülése a szülők életében jelentett és jelent. Hiszik, hogy enélkül nem lehet élni, ezért tovább akarják adni gyermekeiknek. Azok viszont nem tekinthetnek még vissza ilyen élményre, és a rokonságban vagy szomszédságban nagyon gyakran az ellenkezőjével kerülnek szembe. így itt a feszültség inkább nő, mint csökken. De van megoldása, ha a gyermek a család hétköznapjaiban meg tudja érezni a vasárnap hatását a szülők életére.

„Én hétköznap megyek." — Ha születésnap, esküvő vagy jubiláris ünnep van, senkinek sem jut eszébe, hogy egy nappal később gratuláljon, hacsak valami akadály nem merült föl. Az eukarisztia vasárnapi megülése (a hét első napján, a szombatra következő napon) arra az asztal közösség re megy vissza, amelyet Jézus feltámadása után újonnan alapított. Kezdettől fogva rendszeresen megünnepelték a vasárnapot. (Minden más ünnep, húsvét és karácsony is, későbbi eredetű.) Az eukarisztia megünneplésétől kapta a vasárnap az értelmét. Erről van szó. És ettől függ embervoltunk értelme.

Az esseni püspökség kiadványából

78