Szolgálat 46. (1980)

Az egyház szava - Egyházatyák a szentségekről és a szent zsolozsmáról

találjuk a négy evangéliumban. Egyrészt meggyőzték egymást az emberek, hogy Jézusban beteljesül minden előző ígéret, másrészt pedig Jézus szemével nézték emberi életünk lehetőségeit. így azután rendszeresen ismételték azokat a cselekedeteket, amelyek jellemzőek a keresztény közösség egészére. Hitvallás és hithirdetés, hálaadás és tanúságtétel, bűnvallomás és bűnbocsánat összetartozik.

Megvoltak a nehézségei és a problémái is az istentisztelettel már az első keresztény nemzedékeknek. Az Újszövetségben a virágzó jeruzsálemi egyház- község mellett viszályokról is olvasunk, pl. Korintusban. Ott a hívek pártokra szakadnak és harcban állnak egymással; nem várják meg, míg mindenki megérkezik, gyorsan bekapják az ételt, és már odébb is állnak. Pál a legkevésbé sem találja ezt dicséretesnek (1Kor 11,17-34).

De még ott is világos (és éppen erre szeretnénk rámutatni), hogy az isten- tisztelet eredetileg nem valami különös dolog volt, nem esett kívül az emberi élet rendes adottságain. Azért akarjuk ezt itt kiemelni, mert néha az a benyomásunk, hogy egyesek ellenkezőképpen gondolják. Talán arra vezethető ez vissza, hogy az istentisztelet külső formájában a századok folyamán meglehetősen elvált rendes cselekvésünktől. Istentiszteletre egy különleges helyre megyünk, a templomba. Ott idegennek tűnő ruházatot és tárgyakat látunk, sajátos beszédmódot hallunk, külön énekeket énekelünk. Mindez azt a benyomást keltheti, hogy az istentisztelet távol áll a mindennapi élettől. De legyünk tudatában, hogy eredetileg nem így volt, és tegyük meg, ami csak rajtunk áll, hogy ma se legyen idegen a világtól, mert erre semmi szükség. Másrészt el kell ismernünk, hogy mégis bizonyos távolságba helyezkedünk az istentiszteleten hétköznapi életünktől. Fáradozásunk egy időre háttérbe szorul, és életünk egy különleges oldalára összpontosítjuk figyelmünket. Magától értetődőnek és szükségesnek tűnik, hogy ez különleges szavakat, cselekményeket, ruházatot és helyiséget követel. Ha zenélünk, ülést tartunk, sportot űzünk, táncolunk, színdarabot játszunk stb., akkor ehhez gyakran különleges intézkedések szükségesek. Ugyanez áll akkor is, ha emberek az Istennel való találkozás misztériumára gyűlnek össze.

Az Úristen az istentiszteletben azt valósítja meg, amit velünk emberekkel akart. Az ember megtapasztalta, hogy a történelmében tapasztalt elégtelenségek ellenére minden jóra fordul, s nem a hatalomé és az erőszaké a végső szó. Az istentiszteletben igent mondunk a jövőre. Az istentisztelet a jövő kapuja.

EGYHÁZATYÁK A SZENTSÉGEKRŐL ÉS A SZENT ZSOLOZSMÁRÓL

Tertullianus (kb. 160—222): De carnis resurrectione (ML 2,806)

A testen fordul meg üdvösségünk. Amikor a lélek a testből Istenhez kapcsolódik, a test teszi lehetővé ezt a kapcsolatát. Lemossák a testet, hogy a lélek

megtisztuljon; megkenik a testet, hogy a lélek megszentelődjék; megjelölik a

*

67