Szolgálat 46. (1980)

Az egyház szava - Egyházatyák a szentségekről és a szent zsolozsmáról

testet (ti. kereszttel), hogy a lélek is oltalmat nyerjen; kézföltétel árnyékolja be a testet, hogy a lélek szellemileg megvilágosodjék; Krisztus testével és vérével táplálkozik a test, hogy a lélek is lakomázzék Istenből. Amit tehát a közös működés összekötött, a jutalomban sem válhat el egymástól.

Aranyszájú Szt. János (344-407): In loannem homiliae. - In Epist. I. ad Co- rinthios (MG 59,472; 61,69).

Ami Isten adománya, abban sem angyal, sem arkangyal nem tehet semmit: hanem az Atya, a Fiú és a Szentlélek visz végbe mindent; a pap pedig nyelvét adja és kezét nyújtja hozzá. Mert nem lenne igazságos, hogy azok, akik a hitvallással csatlakoztak üdvösségünk hitéhez, sérelmet szenvedjenek másnak a gonoszsága miatt.

Mert megesik, hogy a vezetők rosszak és bűnösek, az alattvalók viszont jók és fegyelmezettek; a világiak jámbor életet folytatnak, a papok pedig rosszak. Ha a kegyelem mindenütt méltókat követelne meg, akkor az ilyeneknek sem a keresztséget nem szabadna kiszolgáltatniok, sem Krisztus testét, sem az áldozatot felajánlaniok. De a dolgok jelen rendjében Isten a méltatlanok által is működik, és a pap élete semmivel sem csorbítja a keresztség kegyelmét; hisz különben hiú lenne a reménye annak, aki megkapta.

Jeruzsálem! Szent Cirill (kb. 313-386) katekéziseiből (Cat. 20, Myst. 2; 21,3; 22,4)

Az isteni keresztség szent medencéjéhez vittek benneteket, amint Krisztust a keresztről a sírba helyezték.

Mindegyikőtöktől megkérdezték: hisz-e az Atya, Fiú és Szentlélek nevében? Megvallottátok az üdvösséges hitet, háromszor lemerültetek a vízbe, és ismét kiemelkedtetek. Ezzel a képpel és szimbólummal Krisztus három napos sírban létét fejeztétek ki.

Micsoda új, milyen hallatlan dolog! Nem haltunk meg igazán, nem is temettek el igazán; nem támadtunk fel igazán a keresztrefeszítés után; de képletesen utánoztuk mindezt, és ebből valóságos üdvösségünk támadt.

Ó túláradó emberszeretet! Krisztus az ő szeplőtelen kezébe és lábába szögeket kapott és fájdalmakat viselt; velem pedig, aki nem tapasztaltam meg a szenvedést és fájdalmat, az ő fájdalmai által kegyelmesen közli az üdvösséget.

. . . Majd miután a medence szent rejtekéből fölmerültetek, megkaptátok a krizmát, annak a kenetnek szimbólumát, amellyel Krisztus van fölkenve: az pedig a Szentlélek.

öt az öröm szellemi olajával kente fel az Atya, vagyis Szentlélekkel. Azért hívják az öröm olajának, mert ő a lelki öröm szerzője. Titeket pedig kenettel kentek meg, és így Krisztus részesei és társai lettetek.

Az olajat jelképesen kenik homlokodra és érzékszerveidre. És miközben testedet látható kenettel kenik, lelkedet megszenteli a szent és éltető Lélek.

... Ha egyszer ő maga mondotta a kenyérről: „Ez az én testem“, ki merhet immár kételkedni? És mikor ö maga állította: „Ez az én vé,rem“, ki mondhatná kétkedve, hogy nem az? Vegyük tehát teljes meggyőződéssel mint Krisztus

68