Szolgálat 46. (1980)

Tanulmányok - Babos István: Liturgia és élet

nyék a lélek javára válnak; és ha ennyire elválaszthatatlanok a cselekvésben, akkor egyek lesznek a jutalomban is.9 (Vő. Mk 12,28-34, ahol Jézus összekapcsolja az Isten- és emberszeretetet.)

3. A hit kifejezése tettekben vagy szertartásokban. Már az ószövetségben megvolt a feszültség a szív őszinteségét gyakorlatban hangsúlyozó prófétai és a szertartásokat (törvényt) pontosan betartó legalista vallásosság között. A szentségekkel kapcsolatban élesen így fogalmazhatnánk meg ezt a problémát: Mi fejezi ki jobban hitünket? Krisztus követése a gyakorlatban vagy megvallása a szertartásokban? Helytelen azonban így szembeállítani a két magatartást. Kétségtelen, hogy megvan egy bizonyos feszültség a szentségekben (szertartásokban) és az életben kifejezett hit között. Az előbbi eszményt, az utóbbi a valóságot tárja elénk. De a kettő szorosan egybetartozik. Egyik a másikat erősíti, vagy ha rossz irányba halad, gyöngíti.

Az alábbiakban néhány gondolatot említünk a szentségek és életünk kapcsolatáról.'0

A keresztséget kérő felnőtt — vagy gyermek esetében a szülők — megtapasztalták, milyen rossz a világ, főleg akkor, amikor a gonoszság és ennek következménye, a szenvedés eievenükbe mart. Ilyenkor felébredt bennük a vágy egy jobb világ után. Ezt a jobb világot keresték, amikor az egyházhoz csatlakoztak; ennek eljövetelét mozdítják elő, amikor az Isten parancsait megtartva tiszteletben tartják embertársaik jogait, megbecsülik egymást, együtt dolgoznak a béke, szociális igazságosság és egység megteremtésén. A keresztény élet a kereszt- ségben vállalt fogadalom megvalósítása.

Krisztushoz való hasonulásunk rögös úton vezet. Saját hibáink, mások rossz- indulata, a feladat erőnket felülmúló mérete mind ok arra, hogy elkedvetlenedjünk. Ezért kapják a Szentlélek különös erejét a hívek a bérmálásban, hogy „Krisztus tanúiként szavukkal és cselekedetükkel egyaránt terjesszék és védelmezzék a hitet."

Mindez arra késztet, hogy ne a világ mércéjével mérjük életünk sikerét. Isten ereje „a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében“ (2Kor 12,9). „A szél ott fúj, ahol akar" (Jn 3,8). Isten Lelke felborítja a világ értékrendjét, és arra buzdít, hogy a reménytelen helyzetekben is kitartsunk hitünk mellett. Akiket Isten Lelke éltet, azok éppen ezért nemcsak az egészségesekkel foglalkoznak, hanem felkarolják az elesetteket is, és különös hivatásuknak tartják az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlását.

Az eukarisztiában azt ünnepeljük, ami után a legjobban vágyakozunk: személyes találkozásunkat Krisztussal a közösségben elköltött lakoma keretében. Mint említettük, ennek a közösségnek megvalósítása a hétköznapokban keresztény életünk fő feladata.

Krisztus követése részesedés életében. Vele együtt tapasztaljuk meg, hogy milyen az a szeretet, ami bennünket örök életre hív: a tékozló fiú Atyjának soha meg nem szűnő, állandóan egyirányú szeretete. Istenhez való visszatéré22