Szolgálat 46. (1980)
Halottaink - Dr. Susányi P. Semjén OFM (Confrater)
1942-ben került Egerbe mint egyházmegyei főszámvevő. Közben segédlelkész, tanulmányi felügyelő, hittanár, majd a Szent István kollégium igazgatója. 1945-tól föszent- széki jegyző, érseki levéltáros. 1959—1964-ig irodaigazgató, 1959-ben c. apát, 1966-tól kanonok, 1972-től főszentszéki elnök. Minden beosztásában nagyon szerette és támogatta paptársait. Készségesen állt mindenki rendelkezésére, öreg paptestvéreinek sokszor volt segítő barátja. Tudott szellemesen társalogni, bár természetében volt bizonyos komorság. A hibákat jól látta és megbírálta. Mint papnövendék, majd mint fiatal pap sikerrel verselgetett. Eveken át volt főszékesegyházi szónok. De örömmel és gyakran vállalt szentbeszédet, bárhová hívták: akár városok szószékein, akár kicsiny falvak búcsúin, ünnepi események alkalmával vagy lelkigyakorlatokon. Szép csendesen búcsúzott el mindenkitől és mindentől. Halála előtt három nappal még szentszéki gyűlésen elnökölt. Azután szentségekkel ismételten megerősítve, megbékélve, érett gyümölcsként hullott Isten kezébe. Temetését június 7-én Kovács Endre egri segédpüspök végezte az egyházmegyei papság nagy részvételével. Az egri székesegyház kriptájában helyezték nyugovóra. Osztálytárs DR. SUSÁNYI P. SEMJÉN OFM (1917—1979) „Gazdag életét, apostolkodásának szép emlékét kegyelettel őrzik a gyermekek, a gimnazisták, felsőbb iskolások, akiket tanított; a betegek, akiket kórházakban, otthonokban fáradhatatlanul látogatott; a magukra maradottak, akiket vigasztalt; a rendtagok, akiknek teológiai és énektanáruk volt; végül az Országúti Ferences Plébánia, ahol — míg betegsége engedte — mint lelkipásztor, gyóntató, karnagy, kántor munkálkodott.“ így olvastuk gyászjelentésén. íme egy tevékenységben Igen-igen gazdag, sokoldalú papi élet! Kérdés, melyikben volt a leggazdagabb és legeredetibb? Miben nyújtott legtöbbet a híveknek, a kortársaknak és az utódoknak? Úgy véljük, az egyéni leíkipásztorkodás- ban, amikor személy találkozott a személlyel, egyén a kisközösséggel. Szülők lelki- atyja és barátja, gyermekeik hitoktatója és eskető papja, unokáik megkeresztelője volt. Énekkarok, egyesületek, családlátogatások, magánbeszélgetések jelentették lelkének legnagyobb örömét. A felkeresett otthonokban gyakran talált rendezetlen házasságokat. Kellemes, erőszakmentes modorával észrevétlenül vezette őket az esküvői oltár felé. Valláskülönbség nélkül látogatta és tisztelte, segítette és szolgálta a hívőket és nem hívőket, katolikus és nem katolikus családokat, református papi otthonokat. És mindezt húsz évvel a zsinat előtt. „Ha valaki beteg lett, ha valaki kórházba került, ha valaki a front napjaiban megsebesült, ha valaki meghalt, ott nyomban megjelent egy barnaruhás“ — írja egyik orvos barátja. És ez Semjén atya volt. 1956 nehéz éjszakáit az esztergomi városi kórházban egy kőrágyon töltötte, hogy azonnal segíthessen a bajba jutottakon és az Élet Kenyerét éhezőkön. Rejtett munkáját mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a lipótmezei ideggyógyintézet betegeit 17 éven át gyakran látogatta és lelkileg erősítette. Fiatalabb éveiben egyesek kérték és figyelmeztették, fékezze magát munkálkodásában, mert széteső emberré válik, tevékenységének sokrétűsége a mélység rovására megy. Idősebb korában pedig azt is mondogatták neki: vigyázzon, mert fizikuma felmondja a szolgálatot. Ö csak így válaszolt: „Mit tegyek, amikor annyira szeretem az embereket?“ A világba kiszorult paptestvéreivel is tartotta a kapcsolatot, s anyagiakban Is szívesörömest támogatta őket. Temetésén egy házaspár odalépett idős édesanyjához és megköszönte, hogy a front után, a ninccsel küszködő hetekben befogadta négy gyermeküket,1 akiket akkor a most ravatalán fekvő papfiú vitt magával az éhező fővárosból vidéki otthonukba. 102
