Szolgálat 46. (1980)
Halottaink - Dr. Oppermann János Balduin OCist. (-s -n) - Kornyik Kálmán Gellért OP (-h -ó)
Huszonegyen koncelebráltunk lelke üdvéért. Az evangéliumból az utolsó ítélet mércéjének leírását olvasták fel (Mt 25), amely Semjén atya életére a legjellemzőbb volt. Erősen reméljük, hogy elsősorban ez biztosítja számára az örök boldogságot Is. Confrater DR. OPPERMANN JÁNOS BALDUIN cisztercita (1902—1979) A boszniai Bosna-Brodban, még az osztrák-magyar monarchia területén született 1902. máj. 7-én. Családjából hozta magával a horvát nyelv ismeretét, a szláv kultúra iránti érzékét, ami alapja volt a szlavisztika iránti későbbi tudományos érdeklődésének. A monarchia közéleti légköréből, a „sokfajta nép“ bár súrlódásos, mégis kiegyensúlyozott együttéléséből pedig azt a szenvedélymentes patriotizmust, amivel a közös haza népeinek érdekeit értékelte és megértette. 1918-ban lépett a ciszterci rendbe, és 1925-ben történt pappá szentelése után 1926-ban fejezte be tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. Doktorátusa mellett magyarból és latinból szerzett középiskolai tanári oklevelet, de az indogermán nyelvészettel való foglalkozása egyre inkább a szlavisztika felé sodorta. Nyelvi készsége és egyre elmélyülő érdeklődése a tudományos pálya felé vonzotta. Elöljáróinak akaratából azonban középiskolai síkon maradt. Néhány évig a rend budai gimnáziumában tanított, majd 1934-től az államosításig Pécsett volt a rendi gimnázium tanára. Utána több lelkipásztori állomáshelyen dolgozott a pécsi egyházmegyében, egészen haláláig. Utolsó munkahelyén, a Pécs-bányatelepi plébánián, mint sokra értékelt, a városban mindenki által tisztelt, az egyházmegyei hatóság részéről nagyrabecsült lelkipásztor állt helyt kápláni minőségben. Súlyos, de rövid betegség után halt meg Pécsett 1979. szept. 6-án. Ha az elmondottakhoz hozzávesszük szerzetespapi egyéniségének buzgóságát, csendes szerénységét, hallgatag csendszeretetét, egyszerűségét és mindvégig széleskörű tudását, nagyfokú munkabírását, akkor felvázoltuk egyéniségének jellemző vonásait. Csak még azt a jóságot kell hozzáadnunk, amit fenntartás nélkül pazarolt diákra és felnőttre egyaránt, és amiért mindenki szerette, akikkel az élet egy útra sodorta. A pécsi megyéspüspök temette és mondta érte a gyászmisét, koncelebrálva számos rendtársával és paptestvérével.-s -n KORNYIK KÁLMÁN GELLERT OP (1915—1979) Gellért atya Vasvárott született 1915-ben. Domonkos lett, majd 1951-ben egyház- megyei szolgálatban állt. Ekkor tűnt fel, hogy nemcsak kitűnő szónok, mert népmissziókat eddig is szívesen és készséggel vállalt, hanem kitűnő hitoktató is. Tatatóvároson még most is emlegetik azt az elsőáldozást, amire Gellért atya készítette fel a gyermekeket. Kár, hogy rövid ideig tehette! Világi munkakört vállalt, miközben továbbra is Tatán lakott. Először kocsikísérő, majd a borforgalmi vállalatnál dolgozott. Gyenge fizikuma ellenére itt is megállta helyét. Munkájáért több elismerést is kapott. Nyugdíjba vonulása után azonnal jelentkezett a plébánián, hogy most már szívesen segít. Több mint húsz év után ismét szív- vel-lélékkel pap lehetett. De pap volt ö addig is. Ismét örömmel prédikált. Reggel korán jött a templomba, és készült a „Forrásához, a szentmisére. A lelkiismeretesség természetes volt nála világi munkakörében és papi életében is. Emellett népszerű gyóntató volt. Tréfásan mondogatta: „Szeretem meglovagolni a gyóntatószéket!“ Tényleg hosszan ült benne, és nem hiába, mert sokan fölkeresték. A világ kitüntetésekben és oklevelekben adta meg Gellért atyának az elismerést, az Úr pedig megpróbálja azt, akit szeret, hogy szeretetére méltó legyen. Súlyos, fájdalmas betegség látogatta meg: arcüregdaganat, rákos áttétellel, ami egy kicsit arcát is eltorzította. De a fájdalom legkisebb jelét sem mutatta. Mikor érdeklődtünk állapota 103
