Szolgálat 45. (1980)

Tanulmányok - Ther Péter: A benedeki Regula szelleme Teilhard kozmikus látásmódjában

Az éj közepén is felkelek Téged magasztalni“ (R 16). „Úgy álljunk a zsolozsmá- záshoz, hogy elménk megegyezzék szavunkkal“ (R 19,12). „Azt is tudnunk kell, hogy nem a sok szóban, hanem a szív tisztaságában találunk meghallgatást“ (R 20,6-7). Más fejezetekben is hangsúlyozza az imádság fontosságát: „Az istenszolgálatnak semmit elibe ne tegyenek“ (R 43,5).

Ugyanakkor a munkát — a testi munkát — szinte párhuzamba állítja az imádsággal. „A tétlenség a lélek ördöge. Ezért a testvérek a megállapított időben kézi munkával foglalkozzanak, más órában pedig szent olvasmányokkal... Ha pedig a helyi viszonyok vagy a szegénységük azt kívánná, hogy maguk gyűjtsék be a termést, ne szomorkodjanak, mert akkor valódi szerzetesek, ha a saját kezük munkájából élnek, mint atyáink és az apostolok“ (R 48,1-2, 15-20).

Az imádságra és a munkára vonatkozó részletes előírások mellett észre kell vennünk a Regula rugalmas-hajlékony szellemét is, amelyet benedeki szavakkal így foglalhatunk egy mondatba: Ha az apát másként látja jónak, módosítsa! Alapító Atyánk jövőbe látó prófétaként szerkesztette törvénykönyvét: úgy, hogy azt ne csak a saját korabeliek követhessék, hanem minden idők minden szerzetese — sőt a nem szerzetes keresztények is — koruk megváltozott körülményeiben hűségesen élhessék a Regula szellemét: Óra et Labora.

Az „Óra et Labora“ Teilhard kozmikus látásmódjában

Teilhard a legmodernebb szemlélődő imaformába vezet bennünket, amikor azt akarja, hogy lássunk! Hogy lássuk, halljuk, vegyük észre és tapasztaljuk meg a Világmindenségben mindenütt a Nagy Jelenlétet, mert Isten átragyog az általa teremtett anyagon, s ez a Nagy Jelenlét sosem néma! Még konkrétabban: A Kozmikus Krisztus, az Ómega-Krisztus van jelen mindenütt és mindenben mint mindent magához vonzó vezérlő Erő, mint az evolúció folyamatának s a végső beteljesedés fázisának hajtómotorja és nyílvesszeje!

Teilhard kozmikus látásmódjában minden munka — a fizikai is —, sőt az elviselt passzivitások, szenvedések is a Nagy Jelenlét imádásává alakíthatók át. Éppen ezért minden tettünk, minden tevékenységünk, elért eredményeink Is — és nemcsak a szándékunk — követnek bennünket az örökkévalóságba.

Az Isteni Miliőben írja: „Emberi erőfeszítésünk megszentelése a benne dolgozó jószándék által: ez minden tettünket nagyszerűen átlelkesíti. De a tettek testének nem adja meg a föltámadás reményét. Már pedig éppen erre a reményre van szükségünk, hogy ujjongásunk teljes legyen. — Már az is sokat jelent, hogy arra gondolhatunk: ha szeretjük Istent, akkor valami megmarad belső tevékenységünkből, operationkból. De a fejünk, szívünk és kezünk munkája is, az eredményeink, alkotásaink, az opusunk maga is nem lesz-e valamiképpen .átmentve az örökkévalóságba?' ... Uram, mutasd meg minden hívődnek, hogy a szó valóságos és teljes értelmében miként .követik őket a tetteik' a Te országodba: .Opera sequuntur illos.' Enélkül olyanok lesznek, mint azok a lusta munkások, akiket nem sarkall a rájuk bízott feladat célja. Vagy pedig — ha emberi ösztönük az elégtelenül megvilágított vallás ingadozásai és szo39