Szolgálat 45. (1980)

Tanulmányok - Ther Péter: A benedeki Regula szelleme Teilhard kozmikus látásmódjában

fizmái fölé kerekedik — megosztott marad a lelkűk, önmaguk mélyén megzavarodnak“ (27-29).

Egyesülés Istennel a cselekvés által

Teilhard a cselekvésben látja Istennel való egyesülésünk legkézzelfoghatóbb formáját. Azt írja az Isteni Miliőben, hogy minden egyes alkotásunk visszahat a lelki Világra, hogy beteljesítse Krisztust az Ö misztikus egészében. „A megtestesülés szüntelenül folyó működése által az Isteni oly erősen áthatja teremtett energiánkat, hogy éppen tevékenységünket találhatjuk a legmegfelelőbb miliőnek, ahol találkozhatunk vele és átölelhetjük“ (36). A cselekvéskor hozzátapadunk Istenhez, egybeesünk az ő erejével. Nemcsak eszközévé válunk, hanem élő meghosszabbítójává. Munkánk főleg a mindennapi kenyér megszerzési eszközének látszik, de végleges hatása jóval messzebbre ér el: A munka által egyesülünk Istennel! „Isten kimeríthetetlenül megtapasztalható a cselekvésünk teljességében!“ (37)

A munka, hivatásunk hűséges betöltése, a teilhard-i világképben megszen- telődésünk eszköze. „Elvégre is mit jelent az, hogy a teremtmény szent, — ha nem azt, hogy képességeinek legmagasabb fokán Istenhez tapad? S mit jelent legjobban hozzátapadni, — ha nem azt, hogy a Krisztus körül szervezett Világban a teremtmény betölti azt a határozott — szerény avagy kimagasló — szerepét, amelyre a természetes és természetfölötti rendben hivatott?“ (41)

Teilhard kozmikus látásmódjában nincsen „profán“ munka vagy munkakör, mert ami eddig a nem kozmikusán látó keresztények szemében annak látszott, imává alakítható át, Istennel való egyesülésünk eszköze lehet. A nem így gondolkodó keresztényekről az a véleménye, hogy „ha nem is .ellenségei1, de .fáradtjai' az emberiségnek“, amit vallásuk tökéletlen megértésének tulajdonít. És szinte fülünkbe kiáltja: „Hitünk nevében jogunk és kötelességünk éppen az, hogy lelkesedjünk, rajongjunk a Föld dolgaiért ... Kopogtassunk meg minden falat. Próbáljunk ki minden utat. Kutassunk át minden szakadékot. Nihil inten- tatum: kíséreljetek meg mindent! ... Ezt az Isten akarja! ... A megtestesült Ige nem azért jött, hogy lefokozza bennünk azt a nagyszerű felelősséget és azt a ragyogó törekvést, hogy magunk tegyük magunkat önmagunkká! Ismét kiáltjuk: ,Non minuit, séd sacravit1: nem fokoz le, hanem megszentel!“ (Uo. 43-44)

A Regulában szereplő büntetések és a teilhard-l világképben szenvedőlegesen elviselt dolgok

A benedeki Regulában számtalanszor szerepel a büntetés, mint megszen- telődési eszköz. Szent Benedek szinte aprólékosan kitér minden vétségre, amely büntetést von maga után. Az apát elleni lázadás — kolostoron belül vagy kívül —, bárminemű engedetlenség, késés, hanyagság, károkozás, botrány büntető megtorlással jár.

40