Szolgálat 45. (1980)
Eszmék és események - Levelek a misszióból
ez még egy kis jövedelmet is hozott. Legkomolyabb munka a faiskola. Ezt a hegyilakók támogatására csinálom. A világ minden gyümölcstermelő országából kértem oltógallyakat, és küldtek még gyökeres kis fákat is. 'Ma a kertemben van 200-nál több nemesített erős kis fa, amelyek várják a magas hegyekben való szétültetést. A hegyilakók lejárnak hozzám, tanulják a gyümölcsoltás, ültetés és kezelés összes csínját-bínját, amit én már gyermekkorban megtanultam a családban. Sajnos lestrapált gyenge szívemmel és reumás lábammal én a hegyekbe már ritkán vitetem magam. Pedig ott azután minden útja nyitva az apostolkodásnak, betegek, bénák és sorsüldözött szegény is akad bőven. Egyedül nem megyek sehová, így már so1< munkatársam is van. Minden vállalkozásomat sok személyes ima előzi meg, de a csoportimábó! még sokkal több erőt nyerek, akár a közeliből, amin rendszeresen részt veszek, akár a távoliból, akik munkáimért imádkoznak. .............. OI G omori Pál SJ Lutsao, Chiayi Hsien Taiwan 611 + Egy jó újságot írhatok: az iszlám törvény engedélyt adott itt a katolikusoknak, hogy építhetnek templomokat a „mindenható Allah“ tiszteletére. így 1979 elején megkezdték két szép nagy templomot, Peshvaron szept. 28-án, Iszlámábádban pedig okt. 12-én szentelték fel. Nem lehet leírni a szegény nép örömét, hogy már nem kis házakba és iskolákba mennek a szentmisére, hanem szép templomba. Mindezért hálát kell adni a jó Istennek, és sokat kell imádkozni, hogy az Úr Jézus adjon kegyelmet a jó papi hivatásokhoz, különösen a bennszülötteknek, mert igen nagy a paphiány. Van több pap, akinek 2—3 misét is kell mondania vasárnap különböző falvakban, kilométerekre egymástól. Nincs út, csak kerékpáron lehet menni, ez pedig igen fárasztó a nagy hőségben és veszedelmes a nyári hónapokban. Itt Pindiben 89-en haltak meg napszúrásban, Multánban 265-en. Amikor a hőmérő felmegy 125—135 fokra (Fahrenheit!), én elkezdem mondani: „Tűz és hőség, áldjátok az Urat!" Aztán különösen kell, hogy imádkozzunk a békéért. Azt hiszem, hogy olvasták és látták a tévében, hogy mi történt Iszlámábádban és itt Pindiben nov. 21-én. Itt felgyújtották a nővérek lakását és az iskolát, ahol a nővérek vagy 400 gyermeket tanítanak, csak 200 közülük a keresztény. A püspök úr telefonált a tűzoltókért, de senki sem jött, mert el voltak foglalva az amerikai követséggel, magunk oltottuk a tüzet, meg tisztelendő úr és a közelben lakó keresztények jöttek segíteni és menteni, amit csak tudtunk. Hála a jó Istennek elvágták a tüzet, így megmenekült a kápolna, a püspöki székhely és székesegyház meg a mi házunk, de a nővérek minden nélkül maradtak. 11 órakor jöttek a tűzoltók, amikor már minden hamu volt. Másnap a püspök úr írt egy levelet az elnöknek, és az válaszolt, hogy 4 órakor el fog jöni. El is jött több katonatiszttel, akiknek a gyermekei a nővéreknél tanulnak. Amikor mindent megvizsgáltak, az elnök azt mondotta, hogy nagyon sajnálja, ami történt, mindent fel kell építeni újra, az iskolát és a nővérek lakását. Most a főnöknő anya vette át a szót, és mindent megmondott. Száz éve, hogy itt dolgozunk, nincs közöttünk egy amerikai nővér sem. Miért tették ezt velünk? Ha nem akarják, hogy tanítsuk a gyermekeket, vegyék át az iskoláinkat. 30 000 tanuló van az országban a kezünk alatt, nem számítva az óvodásokat. Mi készek vagyunk elhagyni Pakisztánt akár holnap, minden nélkül. Az udvaron vagy 300 tanuló jelen volt a szüleikkel. Amikor hallották, hogy a főnöknő anya ezt mondta, a leányok a szülőkkel elkezdtek kiabálni: mi nem engedjük elmenni a nővéreket, nekünk nem kell más tanító stb. Multánban is felgyújtották a protestáns templomot, és egy másik kis faluban is a templomot. Bízunk az Úr Jézusban, az ö tudta nélkül semmi sem történik velünk. Imádkozzunk, hogy a jó Isten és Szűzanyánk őrizzen meg hivatásunkban. Mária Györgyike nővér Aziz Bhatti Rd. 242 Rawalpindi, W. Pakistan 85
