Szolgálat 45. (1980)
Eszmék és események - Gondolatok a születésszabályozásról (Hans Rotter)
hatnak egy-két általános igazság megvilágítására. Először is: az ókori és középkori kereszténység szentíráshasználatát nem könnyű megítélnünk. Ez általános óvatosságra int a régi teológiai hagyományok megítélését illetően. Régi ékszerek szépsége csak akkor tűnik ki, ha óvatos gonddal megtisztítjuk őket az évszázadok alatt lerakodott portól, piszoktól. Továbbá: a régieknek a szentírási szövegek csomópontul szolgáltak arra, hogy lelki életük élményanyagát köréjük csoportosítsák. Ez a szentíráshasználat sokban példaként szolgálhat nekünk is. Mert félő, hogy a szövegben csak fogalmakba szedhető tanítást keresünk, vagy az adatok „történetiségének“ feszegetésével hitvédelemre koncentrálunk, és így a biblikus mondanivaló nagyrészét hagyjuk elsikkadni. Végül útmutatás a Regulára vonatkozólag: ennek az ősi könyvnek lapjai a hagyomány gazdag kincseit rejtik; akár a filológia és a történelem, akár az útkereső lélek vizsgálódásával közelítjük meg, sokat tud adni, mert sok forrásból merített. Farkasfalvy Dénes GONDOLATOK A SZÜLETÉSSZABÁLYOZÁSRÓL A pápai enciklika szava nem hallgattatta el a születésszabályozásra és annak erkölcsi értékelésére vonatkozó kérdéseket. Sőt sok mai katolikus úgy gondolja: az egyházi tanítóhivatalnak távol kellene tartania magát ettől a problémakörtől, és mindenestül a házastársak lelkiismeretére és felelősségére hagyni. Az Egyháznak vagy az erkölcsteológiának nincs is szándékában elvenni a hívőktől szabadságukat, levenni vállukról a lelkiismereti döntést, vagy meghatározott magatartásra kényszeríteni őket. Inkább arról van szó, hogy megvilágítsák az emberi élet alapvető kérdéseit, és jelezzék azt az erkölcsi igényt, amelynek elismerése nélkül az ember nem élhet felelős és teljes életet. Az Egyház szabályaival nem akarja az embert rabszolgává tenni, hanem boldog életre segíteni. A születésszabáiyozás erre nézve igen nagy jelentőségű lehet. Hogy egy házaspár akar-e gyermeket és hányat, az nemcsak magukra a gyermekekre, nemcsak az államra és a társadalomra nézve jelentős, hanem elsősorban nekik, a szülőknek. Az sem közömbös a házastársaknak, milyen módszerrel zárják ki a további gyermekeket. Ezek a kérdések olyan mélyen érintik az emberi élet alapját, hogy a teológiának törődnie kell velük. Az sem elég, hogy a teológusok csak egész általánosan érintsék a kérdéseket, konkrét megoldásukat a házaspárra bízva. Bizonyos, hogy minden eset más és más, mindenütt sajátos szempontokat kell figyelembe venni. De azért meg lehet húzni általános irányvonalakat, kiértékelni már meglevő tapasztalatokat. Az erkölcsteológia itt nem annyira az orvosi problémákon vagy technikai részletkérdéseken fog gondolkodni, hanem mindenekelőtt S keresztény humanizmus alapvető szempontjait érvényesíti. 76
