Szolgálat 45. (1980)

Eszmék és események - „Barátom, miért jöttél?“ (Farkasfalvy Dénes)

igazában Jn 13,27 szerint alakítják át: „Tedd meg hamarosan, amit tenni akarsz.“ M.Zerwick SJ, majd nyomában P. Benőit OP lett figyelmes arra, hogy egy egész sereg régészeti lelet az első századból tartalmazza a kérdéses görög szavakat. Számos ivópohár került napvilágra a következő felirattal: „Élvezd az életet, ez az, amire jöttél“ (ti. születtél). Az „amire jöttél“ (eph ó páréi) szóról szóra megegyezik. Úgy tűnik tehát, hogy egy elterjedt ókori görög kifejezéssel van dolgunk. Jézus szavaiban a görög szöveg szerzője ezt a kifejezést használja tragikus tónusban. A következő körülírással adhatnánk meg értelmét: „Barátom, csak töltsd be szerepedet, amiért a világra jöttél.“ Nem kétséges, hogy ez a magyarázat jól összeillik avval, amit Júdás szerepéről egyébként is olvasunk Máténál: az áruló kilétét Jézus előre tudja, jobb lett volna, ha meg sem születik, szerepe által beteljesedett Isten előre megfogalmazott terve, amint a Szentírás is előre jelezte mind árulását (Mt 26,54), mind szomorú végét (27,9).

De hogy került bele ez a mondat Szent Benedek Regulájába? Hogyan lesz belőle utalás a szerzetesi hivatásra? A választ a hagyomány további rétegeiben kell keresnünk. Egy régi szöveggyűjtemény, amely az egyiptomi pusztában élő remete szerzetesek mondásait tartalmazza (Apophtegmata Patrum, Patrologia Graeca 65, 105 C) közli, hogy egy Arzéniusz nevű apát gyakran mondogatta magának, hogy hivatását tudatosítsa: „Arzéniusz, mi célból jöttél?“ Továbbá a mártíraktákban olvassuk, hogy amikor egy Agatonika nevű kisgyermekes fiatalasszonyt hite miatt halálra ítéltek, így szólt: „Fiamat Isten majd irgalmába fogadja, ami engem illet, én ezért jöttem.“ Azaz: „az én hivatásom itt a mártírhalálban teljesül be.“ Úgy tűnik tehát, hogy a görög ivókupákon talált kifejezést nemcsak a Máté-evangélium használta, hogy Júdás sorsának tragikus, isteni tervet betöltő feladatát kifejezze, hanem mind a vértanúk, mind a korai szerzetesek ajkán felcsendült az Isten adta hivatás, az életben megtalált, Istentől származó cél megjelölésére.

Szent Benedek regulája ebben a hagyományfolyamban áll. Mikor Máté evangéliumát idézi, valószínűleg átcsendül rajta a mártírakták és régi remeték szó- használata is. Igazában „szentírásidézete“ csak úgy nyúl vissza az evangélium szövegére, mint egy külső hangzásban hasonló mondásra, de idézetének értelme az első keresztény századok szélesebb lelki tapasztalatára támaszkodik. Nem a bibliai idézet értelmét akarja visszaadni, hanem csak az idézethez láncol egy keresztény élményt, amely az ókori kultúra keretein belül egyébként is hasonló szóhasználattal fejeződött ki. Megható látni, hogy a keresztény élményanyagnak ez a láncolata törés nélkül folytatódott a középkor végéig. Szent Bernét, amikor a ciszterci élet kalandját magára vállalja, életrajzírója szerint a benedeki regulának ezt a mondását választja mottóul. „Bernarde, ad quid ve- nisti?“ (Bernát, minek jöttél? mi az életcélod?) — kérdezgeti magától. Tudatosan vagy véletlenül, de ugyanazt teszi, amit az egyiptomi remete, aki ugyancsak ezzel a mondással erősíti hivatástudatát.

A fenti sorok, furcsa filológiai és történeti összefüggéseikkel, első pillanatra kevés lelkiséget sugallnak. Úgy érezzük azonban, hogy jó például szolgál75