Szolgálat 45. (1980)

Eszmék és események - Az ökumenikus zarándoklat (R.)

ban. A két nagy liturgikus találkozó — sajnos még nem koncelebrálás — aznap este és másnap, Szent András ünnepén délelőtt volt. Este a pátriárka kíséretével ott volt a pápa miséjén a Szentlélekről elnevezett latin rítusú székesegyházban. Átváltozáskor — bár nem mondta a szavakat — kitárta karját a konce- lebrálók módján az oltár felé. Ez a gesztus beszédesen fejezte ki az ökuméné jelenlegi állását, fájdalmunkat és reményünket, örvendező tapassal kísérték a jelenlevők, amikor a Miatyánk után a pápa és a pátriárka egyidőben egymás felé indult, és békecsókot váltott. Ugyanez ismétlődött meg másnap a pátriárka ünnepi liturgiáján a Szent György székesegyházban. Amikor a diakónus a Hiszekegy előtt a szokásos felszólítást énekelte: „Szeressük egymást, hogy egyet- értőleg valljuk..a pátriárka a pápához ment, és megölelte. A Miatyánkot a pátriárka felszólítására a pápa latinul intonálta. A Szentatya „görögül“ (vagyis jobbról balra) vetett keresztet, ami szintén örvendetes feltűnést keltett a jelenlevők között.

A mise végén a pápa és a pátriárka megajándékozta egymást. II. János Pál a czestochowai ikon, a „Theotokosz“ egy másolatát adta a pátriárkának, a közös Mária-tisztelet jegyében. Ennél „személyesebb“ jellegű ajándékot alig adhatott volna. Demetriosz pedig egy homophoriont, azaz a liturgikus ténykedéseknél viselt széles stólát ajándékozott a pápának, aki azt mindjárt nyakába is rakta.

A két egyházfő azután közös nyilatkozatban hangsúlyozta háláját Isten és az ökumenikus párbeszéd megkezdői: VI. Pál és Athenagorász pátriárka iránt, és tudtul adták a teológiai párbeszédet folytató vegyesbizottság megalakulását. (A katolikus résztvevők közül néhány ismertebb név: Willebrands, Hume, Etche- garay és Ratzinger bíboros, Jakab Antal gyulafehérvári segédpüspök; H. Vogt, L. Bouyer, J. M. Tillard teológus. Ortodox részről az egyes pátriárkátusokat met- ropolltáik ill. püspökeik és teológusok képviselik. Utóbbiak közt szerepel pl. Zizioulas professzor, 26. számunk egyik cikkírója.)

Az ökumenikus találkozások sorát az örmény pátriárkával és örmény rítusú katolikusokkal való összejövetel tette teljessé.

Délután a Szentatya először rövid látogatást tett Izmirben (Szmirna), majd Efezusba ment, a Mária istenanyaságát kimondó 431-es zsinat színhelyére. A „Meryam Ana“ nevű ősi Mária-kegyhelyen szentmisét mondott az itt élő katolikus közösségnek, és természetesen a Szűzanyáról beszélt nekik. A katolikus híveknek mondott valamennyi beszédében kiemelte keresztény felelősségüket, buzdította őket a hitükhöz való szilárd ragaszkodásra és a máshitű testvérekkel való jóakaratú együttműködésre.

„Hisszük — mondta a pátriárka a Szentatyát fogadva —, hogy ebben a percben az Úr jelen van itt köztünk, a Szentlélek rajtunk pihen, — hogy a két testvér, Péter és András, együtt örvendezik velünk, — hogy a közös atyák és vértanúk szelleme fölöttünk lebeg, hogy ihlessen. De ugyanakkor érezzük, hogyan árad felénk, a felelősek felé, a megoszlott keresztények aggodalmas várakozása, és mindazoknak gyötrelme, akiknek nincsenek elismert »emberi jogaik, nincs

73