Szolgálat 45. (1980)
Az egyház szava - A hittani kongregáció nyilatkozata Hans Küng professzor teológiájának néhány pontjáról
eltér ettől a hűségtől, kárt okoz a hívőknek is, akiknek — minthogy azt a hitet kell megvallaniok, amelyet Istentől kaptak az egyház közvetítésével — szent joguk van arra, hogy tisztán vegyék át Isten szavát, tehát azt várják, hogy gondosan távol tartsák tőlük a fenyegető veszélyeket. Ha tehát a szent tudományok valamelyik mestere a saját gondolatait, nem pedig az egyházét választja és terjeszti mint az igazság normáját, és — jóllehet vele szemben a szeretet által sugallt valamennyi eszközt megpróbálták, ennek ellenére megmarad saját elhatározásában: maga a becsületesség követeli meg, hogy az egyház világosan rámutasson az ilyen magatartásra, és megállapítsa: az illető nem taníthat tovább az egyház által kapott megbízatás erejében. Csakugyan, az ilyen kánoni küldetés (missio canonica) a kölcsönös bizalom jele: az illetékes egyházi hatóság bizalma a teológus iránt, aki kutatásában és tanításában katolikus teológusként viselkedik, és magának a teológusnak a bizalma az egyház iránt és annak teljes tanításában, minthogy az egyház megbízása alapján teljesíti feladatát. * * * Minthogy Hans Küng pap-professzor sok országban elterjedt több írása és tanítása zavart kelt a hívek lelkében, Németország püspökei és a Híttani Kongregáció közös megegyezéssel több ízben megintették őt, és arra akarták rávenni, hogy teológiai tevékenységét az egyház igazi tanítóhivatalával való teljes egységben folytassa. A Hittani Kongregáció, teljesítve a hit tanítására, az erkölcsök előmozdítására és védelmére vonatkozó feladatát, ilyen szellemben jelentette ki 1975. febr. 15-én kelt dokumentumában, hogy Hans Küng professzor egyes nézetei különböző fokban ellenkeznek az egyház tanításával, amelyet minden hívőnek vallania kell. E nézetek közül kiemelte mint nagyobb jelentőségűeket a következőket: az egyház csalatkozhatatlanságának hittétele és az a feladat, hogy autentikusan (hitelesen) kell értelmezni az egyház élő tanítóhivatalára bízott Isten szava letéteményét, valamint az Eukarisztia érvényes konszekrációja. Ugyanakkor ez a szent kongregáció figyelmeztette a fent nevezett professzort, hogy ne tanítsa tovább ezeket a tanokat, várva azt, hogy összhangba hozza saját nézeteit az igazi magisztérium tanításával. De ő mindezideig semmit sem változtatott nézetein. Erre vall nevezetesen az a felfogása, amely kétségbe vonja az egyházi csa- latkozhatatlanság dogmáját, vagy lefokozza egy bizonyos alapvető indefectibi- litas-ra: vagyis szerinte az egyház alapvetően megmarad ugyan az igazságban, de lehetségesek a tévedések az egyházi magisztérium által előadott tanításban, amelyet pedig végleges érvénnyel vallani kell. E ponton Hans Küng egyáltalán nem igazodott a magisztérium tanításához, sőt újabban még világosabban kifejtette véleményét (éspedig a következő írásaiban: Kirche — gehalten in der Wahrheit? Benziger kiadó 1979, és „Zum Geleit“ c. bevezetésében, amelyet Hasler: Wie der Papst unfehlbar wurde c., 1979-ben a Piper-cégnél 5 65
