Szolgálat 45. (1980)

Az egyház szava - Mária, az Úr édesanyja (Német püspöki kar)

megjelent könyvéhez írt.) Mindezt annak ellenére tette, hogy ez a szent kongregáció annak idején kijelentette: nézete ellene mond az I. vatikáni zsinat által definiált tanításnak, amelyet a II. vatikáni zsinat megerősített.

Az egyház tanítóhivatalát megvető ilyen nézet következményei megtalálhatók más műveiben is, kétségtelenül a katolikus hit lényeges pontjainak kárára (pl. ami azt a dogmát illeti, hogy Krisztus egylényegű az Atyával, vagy Szűz Máriára vonatkozólag), minthogy más jelentést tulajdonít nekik, mint az egyház a múltban és ma is.

A Hittani Kongregáció 1975-ben kiadott dokumentumában annak idején tartózkodott attól, hogy Küng professzor említett nézeteivel szemben további lépéseket tegyen, feltételezve azt, hogy majd feladja őket. De mivel ez a fel- tételezése nem vált valóra, ez a szent kongregáció feladata alapján kötelességének érzi, hogy kijelentse: Hans Küng professzor írásaiban eltért a katolikus hit igazságának teljességétől, ezért nem tekinthető többé katolikus teológusnak, és nem gyakorolhatja tovább ebben a minőségben az egyháztól kapott tanítási megbízatását.

II. János Pál pápa egy Seper bíborosnak adott kihallgatás alkalmával jóváhagyta ezt a nyilatkozatot, amelyet a hittani kongregáció rendes ülésén határoztak el, és elrendelte közzétételét.

Róma, a Hittani Kongregáció székházában, 1979. dec. 15-én.

(A VR fordítása)

MÁRIA, AZ ŰR ÉDESANYJA

A német püspöki kar 1979-es körlevele

Majdnem minden katolikus templomban található egy Mária-szobor vagy kép: Mária dicsérete és a közbenjárásáért való bizodalmas könyörgés alapvetően hozzátartozik a katolikus vallásosság lényegéhez. A mai időket jellemző hitbeli válságban Mária ismerete és tisztelete sem magától értetődő már. Ez az oka annak, hogy mi püspökök márciusi konferenciánkon körlevelet dolgoztunk ki a Mária-tisztelet alapjáról és értelméről, s ezzel Isten Anyjának titkához új utakat szeretnénk megnyitni.

A nehézségek közismertek. Sokan elavultnak tekintik azt az elfogulatlan módot, ahogyan azelőtt Máriát szerették és zarándoklatokkal, olvasóimádsággal tisztelték: szerintük ez kritikusan gondolkodó keresztényhez nem méltó. Mások, akiknek fő törekvése az ökumenikus párbeszéd, nem akarják a protestáns testvéreket túlságosan hangsúlyozott Mária-tisztelettel elijeszteni. Vannak végül, akikben magára Jézus személyére vonatkozólag ingott meg a hit, s ez szükségszerűen Máriához való viszonyukra is hatással van. Ezek Krisztus megértésében szeretnének újból szilárd alapra találni, mielőtt az őt környező személyekkel foglalkoznának. Egyesek pedig egészen a Jézussal való közvetlen kap66