Szolgálat 45. (1980)
Az egyház szava - A hittani kongregáció nyilatkozata Hans Küng professzor teológiájának néhány pontjáról
következetesek hitükben, derűsen fejlesszék ki keresztény egyéniségüket, és tegyenek tanúságot Istenről. A pápa itt megjegyzi, hogy a hitnek is van pedagógiája, amely alkalmazhatja a nevelés különböző módszereit, de mindig figyelembe kell venni, hogy a hit lényegében más, mint a tanítás egyéb tárgyai. Itt nem arról van szó, hogy emberi tudást adjunk át, akár legmagasabb fokán is, hanem Isten kinyilatkoztatását kell teljességében közölnünk. Egyes mai áramlatok szeretik hangsúlyozni, hogy az alapvető emberi magatartás a végtelen keresése. Ennek a felfogásnak előnye, hogy nem tűri a hit szokássá merevedését. De azért ne essünk a másik végletbe sem. Nem szabad a fiataloknak negatív fogalmat adni a hitről, hanem meg keli mutatni nekik, hogy „a hivő alázatos és bátor keresése egyáltalán nem a semmiből, egyszerű illúziókból, ingatag véleményekből, bizonytalan dolgokból indul ki, hanem Isten igéjén alapul, amely nem csal meg és nem csalatkozhatik, és állandóan ennek az Igének rendíthetetlen sziklájára épül." Az utolsó fejezetben („A feladat mindannyiunké“) a Szentatya sorra buzdítja püspököket, papokat, szerzeteseket, világi hitoktatókat, a katekézis plébániai, családi, iskolai felelőseit, és megemlékezik a megfelelő kiképzés szükségességéről. Majd a Szentlélekre mint „belső tanítóra“ és Mária példaadó tanítványi magatartására való hivatkozással zárja buzdítását. A HITTANI KONGREGÁCIÓ NYILATKOZATA HANS KÜNG PROFESSZOR TEOLÓGIÁJÁNAK NÉHÁNY PONTJÁRÓL Krisztus egyháza Istentől azt a megbízatást kapta, hogy őrizze és védelmezze a hitletéteményt, hogy valamennyi hivő a szent Tanítóhivatal vezetése alatt, amelynek révén maga a Mester, Krisztus működik az egyházban, téved- hetetlenül csatlakozzék a hívőknek egyszersmindenkorra átadott hithez, helyes ítélettel mélyére hatoljon, és teljesebben megvalósítsa életében. Az egyház tanítóhivatala továbbá, hogy ezt a rábízott súlyos feladatot teljesítse, felhasználja a teológusok közreműködését, főleg azokét, akik az egyházban az illetékes tekintélytől a tanítás feladatát kapták, és így ők is bizonyos módon az igazság mesterei. A teológusok kutatásukban, más tudományok művelőihez hasonlóan, jogos tudományos szabadságnak örvendenek, de a szent teológia határain belül: a maguk saját módján igyekeznek elérni ugyanazt a célt, mint a tanítóhivatal, vagyis: „megőrizni és egyre jobban elmélyíteni, előadni, tanítani, megvédeni a kinyilatkoztatás szent letéteményét, azaz megvilágítani az egyház és az emberiség életét az isteni igazság fényével“ (VI. Pál). Ezért szükséges, hogy a katolikus tanítás elmélyítésében és tanításában mindig tükröződjék az egyház tanítóhivatalához való hűség, minthogy senki sem művelheti a teológiát, hacsak nem marad szoros egységben az igazság tanítására vonatkozó küldetéssel, amelyért egyedül az egyház felelős. Ha valaki 64
