Szolgálat 45. (1980)
Az egyház szava - Részlet a Szentatya újévi beszédéből - A „Catechesi tradendae“ apostoli buzdítás
megmagyarázza, hogy a kegyelem és bűn nyomaitól megjelölt emberi történelem „már valamiképpen a jövendő világ körvonalait nyújtja“, mint ahogy a II. vatikáni zsinat kifejezi. így köntörfalazás nélkül ismertetnie kell a keresztény élet követelményeit a világban, minthogy ez az élet Isten szándéka szerint a túlvilágba torkollik és ott majd átalakul. Ezért fontos kiemelni az egyéni erkölcsi követelmények és az evangélium szerinti magatartás jelentőségét. Nem szabad elhanyagolni, sőt nagyon is meg kell világítani olyan valóságokat, mint „az ember tevékenysége teljes felszabadulása érdekében, a szolidárisabb társadalom keresése, az igazság érdekében és a béke megteremtéséért vívott küzdelmek.“ Nagy különféleség Megragadó a dokumentumban, milyen gazdag sokféleséggel tárja fel a pápa a katekézis különféle oldalait. Igen különbözők a személyek, akiknek szól (ezt tárgyalja a „Mindenkinek szüksége van katekézisre“ c. fejezet): gyermekek, serdülők, fiatalok, felnőttek, fogyatékosok, lelkileg elhanyagolt ifjak stb. Különbözők a katekézis alkalmai: pl. tömegtájékoztató eszközök, zarándoklatok, népmissziók, bibliakörök. Különbözők a módszerei is, ami „az élet és a gazdagság jele.“ Megköveteli ezt a különbözőséget az életkor, az egyházi érettség foka és a társadalmi-kulturális környezet jellege. A katekézis eszközei közé tartoznak a katekétikai kiadványok és egész sajátosan a katekizmusok is. Ez utóbbiakat az illetékes egyházi hatóság hozzájárulásával kell kiadni, és amennyire csak lehetséges, merítsenek ihletet az 1971-es általános katekétikai direktóriumból. A pápa felhívja a püspöki karokat, vállalják „türelemmel, de szilárd elhatározással azt az igényes munkát, hogy az Apostoli Székkel egyetértésben igazán jó katekizmusokat hozzanak létre, amelyek hűek a kinyilatkoztatás lényeges tartalmához, és korszerűek módszerükben, s így az új idők keresztény nemzedékeit erőteljes hitre tudják nevelni.“ Szó esik a szóról szóra tanulás (memorizálás) kérdéséről is, amelyet a szi- nóduson nem egyszer vitattak. Ismerjük a hátrányait, „amelyek közül nem a legkisebb az, hogy a tanult anyag elsajátítása elégtelen lesz, néha szinte semmi nem megy át belőle a gyakorlatba.“ Mégis a szinóduson több hozzáértő hangoztatta, hogy újból meg kell teremteni az értelmes egyensúlyt a reflexió és a spontaneitás, a párbeszéd és a csend, az írásbeli munkák és az emlékezetbe vésés között. A pápa a maga részéről azt ajánlja, hogy újra adjuk meg a szerepet a memorizálásnak is, de értelmes, sőt eredeti módon, „annál is inkább, mert az üdvösségtörténet nagy tényeinek megülése vagy .emlékezete' megkívánja, hogy pontosan ismerjük őket.“ A hit öröme a nehéz világban Nehéz, közönyös világban élünk, amely széles köreiben tudomást sem vesz Istenről. Ebben kell megtanítanunk a fiatalokat és felnőtteket, hogy maradjanak 63
