Szolgálat 45. (1980)
Az egyház szava - Részlet a Szentatya újévi beszédéből - A „Catechesi tradendae“ apostoli buzdítás
ta, hogy ezt a szintézist megalkossák. Most II. János Pál tette közzé 1979. okt. 16-i dátummal, tehát megválasztásának első évfordulóján. A terjedelmes dokumentum kilenc fejezetre oszlik. A következőkben rövid áttekintést adunk róla. Egyetlen Mesterünk Jézus Krisztus Az első fejezet címe erre az alapvető igazságra emlékeztet. A katekézis eszerint abban áll, hogy valamiképpen rávezessük az embereket „Krisztus misztériumának“ kutatására, annak minden dimenziójában, és közösségbe hozzuk őket Vele. A katekézis nem azonos az evangelizálással, hanem annak egyik különálló szakasza: „a tanítás és az érlelődés szakasza, vagyis az az időszak, amikor a keresztény — miután már elfogadta a hitben Jézus Krisztus személyét mint egyedüli Urat és őszinte szívbeli megtéréssel neki adta magát — igyekszik jobban megismerni ezt a Jézust, akinek átadta magát: megismerni .titkát1, az Isten országát, amelyet hirdet, evangéliumi üzenetének követelményeit és ígéreteit, az ösvényeket, amelyeket követőinek kijelölt.“ A pápa a gyakorlati nehézségekkel szembenézve megjelöli a katekézis néhány jellegzetes vonását: ne rögtönzött, hanem rendszeres tanítás legyen; irányuljon a lényegre; mégis iegyen lehetőleg teljes, és ne álljon meg a keresztény üzenet egyszerű hírüla- dásánál, mint a kérügma (igehirdetés); vezessen be teljesen a kereszténységbe, álljon nyitva a keresztény élet minden összetevője iránt. Értelmetlen dolog szembeállítani az „ortopraxist“ az „ortodoxiával" (tehát a hitből fakadó helyes életet a hitbeli tudással), vagy az „életből kiinduló“ katekézist a „hagyományos, doktrinális és rendszeres“ katekézissel: „A hiteles katekézis mindig rendezett és rendszeres bevezetés abba a kinyilatkoztatásba, amelyet Isten önmagáról adott az embernek Jézus Krisztusban. Ezt a kinyilatkoztatást az Egyház mély emlékezete és a Szentírás őrizte meg és közli állandóan eleven és tevékeny ,traditio1, áthagyományozás útján nemzedékről nemzedékre. De ez a kinyilatkoztatás nincs elszigetelve az élettől, nem is áll mesterséges párhuzamban vele. Ez a lét végső értelmére vonatkozik, és az életet át- meg átjárja az Evangélium fényével, hogy inspirálja vagy bírálja." Az üdvösség jóhíre A dokumentum ezután áttér a katekézis tartalmának kérdésére, amely az üdvösség jóhíre, és forrásaira: ezek a hagyomány és a Szentírás. A hit tanításának kiváltságos kifejezésmódja a „Credo", illetőleg konkrétebben a különféle hitvallások (szimbólumok), amelyek fontos történelmi pillanatokban szerencsés szintézisbe fogták össze az Egyház hitét. Külön említi itt a pápa elődje, VI. Pál Credóját, „Isten népének hitvallását.“ Rámutat néhány el nem hanyagolható tartalmi mozzanatra is. A katekézis őrizkedni fog attól, hogy Krisztus személyét puszta emberségére zsugorítsa; elismeri „Isten Fiának, közbenjárónak, aki szabad utat nyit nekünk az Atyához a Lélekben.“ Fontos az is, hogy bemutassa Krisztus jelenlétének szentségét, az Egyházat — á bűnös embereknek ezt a gyülekezetét, akiket azonban ugyanakkor megszentel a kegyelem, és £2