Szolgálat 45. (1980)
Tanulmányok - Csóka Lajos: Guzmics Izidor, a keresztény egység apostola
Végül Pap is egy deputáció kiküldését javasolta, amely megvizsgálva az ellentéteket, kiküszöbölni törekszik őket, s javaslatát egy „közönséges zsinat“ elé terjeszti, ahol kialakul a türelmes és egymást szerető kereszténység. így aztán „a Reformációt, mellyet az előtt 300 esztendőkkel szakadással tettek meg a Reformátorok, most egyesüléssel visszük véghez; annál Isten előtt kedvesebb dolgot nem tehetünk. Igazán mondja T. T. Guzmits Izidor Ur, hogy a Megvilágosodástól lehet várni az eggyértelműséget, helyesebben a Vallási Eggyesülést, mert ez letéteti velünk az előítéleteket." Ám a jószándékú Papot pesti egyházkerületi hatósága eltiltotta a dialógus folytatásától. Guzmics ugyan ekkor mór elkészítette válaszát, de mivel közben értesült Pap esetéről, nem akarta közzétenni. Ehelyett 1823. júl. 30-án levélben fordult hozzá, mert „egy lefegyverzett vitézt egész fegyverzettel“ megtámadni nem tartotta lovagias eljárásnak. Pap azonban fölszólította, hogy csak „kövesse lelkiismerete sugallatát és írjon az igazság leikétől vezéreltetve.“ Guzmics még nem határozott, amikor 1824-ben Szikszai Benjámin makói református prédikátor megjelentette „A római kathólikus és protestáns keresztények között fenn álló unió“ című 85 oldalas munkáját. A szerző célja annak megmutatása volt, hogy „a katolikus és protestáns keresztyének között a keresztyén vallás lelkére tartozó főbb dolgokban eggy értelemben lévén, mint eggyesült vallásos felekezetek tekintethetnek.“ Fölfogását egy tudós protestáns és egy ügyetlen katolikus párbeszéde keretében igyekezett ismertetni és bizonyítani. Guzmics törekvéséről, tudásáról és stílusáról ő is a legnagyobb elismeréssel szólt. Kijelentése szerint a magyar keresztény unió érdekében dolgozók között „első helyet érdemel Guzmics Izidor ur, kinek a matériában szelíd lélekkel és bölts mérsékletséggel írt egynéhány Levelei bárkit is annak a Magyar Tudósnak érdemlett tiszteletére és szeretetére ragadhatnak.“ Pap és Szikszai művére Guzmics 1824-ben egy két részre tagolt — 124 ill. 130 oldalas — könyvében adta meg válaszát: „A vallási eggyesülés ideájának és A róm. kath. és protest, keresztények között fennálló uniónak visgálata“ címen. Előszavában megállapította, hogy a két református prédikátornak a keresztény unió kialakítására vonatkozó elgondolása szöges ellentétben áll egymással. „Az Idea lehetetlennek állítván a hitbeli eggyesülést, a külső rendtartásokban, ceremóniákban ajánlja azt - az Unió ellenben külső rendtartásokban, egyházi fenyítékben szükségesnek állítván az eggyesülést, a hitbelit úgy hirdeti, mint ha az már meg is volna. Ha a két rész összeolvadna, ha mind a kettőnek gondolkozása közönségessé lenne a két protestáns ekklesiában: hát az óhajtott egység egyszerre itt teremne közöttünk, még pedig olly tökélletesen, amint még csak óhajtani sem mertük.“ A két prédikátor fölfogását és állításait aztán külön-külön vette vizsgálat alá. Pappal megegyezett abban, hogy a külső szertartások és a fegyelem tekintetében lehet engedékeny a katolikus Egyház. Ilyennek mutatkozott már akkor 55
