Szolgálat 45. (1980)
Tanulmányok - Csóka Lajos: Guzmics Izidor, a keresztény egység apostola
annyira a tartalmát kívánjuk ismertetni, mint inkább módszerét jellemezni, hogy lássuk, milyen lelkülettel igyekezett vállalt föladatát megoldani. A magyarországi keresztény unióra vonatkozó párbeszédbe akkor kapcsolódott be Guzmics, amikor 1822-ben elolvasta Báthori Gábor pesti szuperintendens „Lehet-é, Van-é egyedül idvezítő ekklésia. Ha lehet s van, hol van, melyik az“ címen 43 oldalon, névtelenül megjelentetett tanulmányát. A szerző a hitbeli egyesülést lehetetlennek és haszontalannak tartotta. Meggyőződése szerint csupán szeretetben közeledhetnek egymáshoz a különböző keresztény egyházak. Erre válaszolva Guzmics még abban az évben két munkát adott ki 98 és 144 oldalas terjedelemben. Az első „A keresztényeknek vallásbeli egyesülésekről írt levelek az evangéliumi keresztény toleranciának védelmezőjéhez“, a második „A keresztényeknek vallásbeli egyesülésekről. I. A lehet-e? Van-e? Ha lehet és van, mellyik az egyedül idvezítő ekklesia támasztott kérdésekre adott felelet. II. A kath. anyaszentegyház hitbeli tanítása felvilágosítva a magyar- országi protestánsokhoz“ címet viseli. Természetes, hogy a katolikus dogmatikatanár a vonatkozó, főleg német irodalom fölhasználásával, a dialektika módszerével, a szentírás és a szenthagyomány alapján állva bizonyította Báthorival szemben a vallás- és hitbeli egység lehetőségét. Cáfoló és bizonyító eljárását mindvégig a szelíd hang és a bölcs mértéktartás jellemezte. Ezt látjuk 1. levele megszólításából: „Krisztusban és hazámban szeretett barátom.“ Majd így folytatja: „A vallás dolgában lehetős, ha nem tökélletes eggyeztetések, legalább egymáshoz közelebb vonatások foglalatoskodtatta elmémet.“ Vitapartnerében nem ellenfelet, hanem olyan valakit látott, aki őszintén kutatja az igazságot. „Azt az eggyet szívednek bizo- dalmasb megnyerése fejében előre mondhatom, hogy egyenes jó szívűséged- nek több nyomaira találtam munkádban.“ A 2. levélben hasonlóképpen kijelentette, hogy az egyességet nem az indifferens vagy vallástalan filozófusokkal kívánja kialakítani, hanem „csak az igaz, lelkes keresztényekkel, akik hajdan mind a legszebb eggyességben éltek. Eggyek voltak Krisztusban, Annak eggy hitében, eggy erkölcsi tanításában ... Én ugyan reméltem, reméllik többen velem, nem csak az én felekezetembeliek, hanem a tiéid közül is. Remélj te is barátom!“ A 6. levélben Guzmics a maga szelíd, igazán „irénikus“ hangján igyekezett Báthori stílusát finomítani, fölfogását mérsékelni: „Ha mind azokat, amiket eddig olvastál leveleimben, minden részrehajlás nélkül, csupa igazság- s em- berszeretetből megvisgáltad, barátom, reméllem, alább hagysz keménységedből s ha nem is egyszerre, amit én sem védelmezek, legalább lassanként elérhető egyesülést lehetetlennek lenni nem fogod többé vitatni, annál kevésbbé pedig, hogy ezt Isten akaratának is lenni megmutattam.“ A 8. levélben őszintén elismeri, hogy ő is nem egyszer korrigálta korábbi téves fölfogását. Egyes teológusok, így a szerző által is szívesen idézett Szent Ágoston nyomán bátyjával együtt — aki szintén pap volt — előbb ő is hitte és vallotta, hogy „a keresztelet52
