Szolgálat 45. (1980)

Tanulmányok - Csóka Lajos: Guzmics Izidor, a keresztény egység apostola

Ez a bölcs, barátságos és mértéktartó lelkűiét hozta hazánkba is a bencéseket. Tudtak számolni egy más kultúrában felnőtt nép évszázados szokásaival, életmódjával. A Szent István Intelmeit író német bencés, Thankmar világosan megmondta: „Nem lehet görögöket római módra és rómaiakat görög módra kormányozni.“ A keresztény hitre térítés műve ugyanis nemcsak az új vallás hit- és erkölcstani elveinek megismertetését jelentette, hanem Nyugat anyagi és szellemi kultúrájának átszármaztatását is. így vált a pogány nomád magyarság a nyugati keresztény kultúrközösség szerves részévé.

Ennek az új magyar keresztény kultúrának évszázadokon át egyik központja és irányítója a magyar bencés főmonostor, Pannonhalma volt, amely eszményeit életmódjával szolgálta és címerével hirdette. Jelszava a „PAX“ volt, amelyet öt szív illusztrált. Arról, hogy hivatását miként teljesítette, az első magyar vallás-és közoktatásügyi miniszter, Eörvős József így nyilatkozott Rimely Mihály pannonhalmi főapátnak 1848 júliusában: .......a világ, a lutheránusok, a kálomisták is a kárhozat alól mindig kiveszik a bencéseket, mert az histórikus szerzet és a nemzettel egybeforrott, mert tanult szerzet, mert a világnak bajt nem szerzett."

Ennek „a nemzettel egybeforrott és tanult szerzettnek volt egyik kiváló tagja az a Guzmics Izidor, aki másfél századdal ezelőtt olyan lelkesen dolgozott egy vallási és nemzeti szempontból oly fontos ügy, a magyar katolikus és protestáns egyházak uniója érdekében. Igaz, hogy az unió kérdése főleg a vallási és nemzeti értékeket egyaránt becsülni tudó romanticizmus hatására került napirendre, — a tárgyalás és a megoldás útja-módja viszont már Guzmics jellegzetesen bencés lelkületéből bontakozott ki.

Életének keretét a következőkben vázolhatjuk: Guzmics László 1786-ban született a Sopron megyei Jánosfán; 1806-ban lépett a pannonhalmi Szent Be- nedek-rendbe, ahol az Izidor nevet kapta; tevékeny és eredményekben gazdag életét mint apát és a Magyar Tudományos Akadémia tagja Bakonybélben fejezte be 1839-ben.

Ebben a nem túlságosan tág keretben Guzmics élénk tevékenységet fejtett ki, sokféle irányban dolgozott. Miután 1815-ben a pesti egyetemen megszerezte a teológiai doktorátust, 17 éves át Pannonhalmán dogmatikára tanította a rend növendékeit, s nyomtatásban kiadott művei révén kora „első magyar dogmatikusa" lett. Emellett behatóan foglalkozott a magyar nyelvészet és irodalom problémáival is, ennek kapcsán személyes érintkezésbe került a Kisfaludy testvérekkel, Döbrenteivel, Bajzával, Vörösmartyval, s haláláig őszinte barátság fűzte a református Kazinczy Ferenchez. Mindezeknek célja volt irodalmi alkotásaikkal nevelni, művelni, boldogítani a magyarságot.

De mindez nem merítette ki Guzmics fáradhatatlan energiáját. Mikor a XIX. század elején nálunk is jelentkeztek olyan katolikus és protestáns írók, akik a magyar keresztény erők egyesítésére törekedtek, Guzmics is közéjük állt, s hamarosan vezérük lett. A következőkben ilyen irányú működésének nem

51