Szolgálat 45. (1980)
Tanulmányok - Ther Péter: A benedeki Regula szelleme Teilhard kozmikus látásmódjában
Ezenkívül egy-egy külön fejezetet szánt az engedelmességre és az alázatosságra, annak 12 fokára. Amikor a mai korban sokan — keresztények is - a szenvedésben csak kerülendő rosszat látnak, az engedelmességben szabadságuk béklyóját s az alázatosságban emberi méltóságuk megcsorbítását, joggal kérdezhetjük: Van-e értelme mindannak, amit szenvedőlegesen viselünk el? S hogyan lehet mindez ma megszentelődésünk eszköze? Milyen helyet kap Teilhard kozmikus világképében? „Az Istent keresők számára nem minden közvetlenül jó, de jóvá lehet: ,Omnia convertuntur in bonum' “ — mondja Teilhard. A kudarc, még az erkölcsi bukás (a bűn) is sikerré változhat, ha a szenvedésben, a rosszban is megérezzük Isten átragyogását (diaphania), azt, hogy testi vagy lelki fájdalmaink mélyén is „Ö bogozza szét létünk rostjait“. Teilhard a szenvedést és minden rosszat úgy lát, mint valami újat és jót formáló égési termék salakját. Világképében a rossz, a szenvedés a kozmikus és misztikus Krisztus kialakulása folyamatának salakja. Minden elviselt szenvedés nyilvánvaló bizonyítéka annak, hogy a Világmindenség, az Emberiség — és benne, vele mindannyian egyenkint is — előbbre és közelebb jut Központjához: Jézus Krisztushoz! Teilhard kozmikus látásmódjában a szenvedés, sőt még a halál is pozitív előjelet kap. Ezt írja: „Győzedelmeskedjünk a halálon, fölfedezve benne Istent. S az Isteni egycsapásra fészket rak létünk mélyén, abban az utolsó zugban, amelyről úgy látszott, hogy oda már nem ér le karja“ (Benne élünk 61). S milyen szép, mélyértelmű — s legyen jó lecke számunkra is — imája, amelyben így könyörög: „Uram energiája, ellenállhatatlan és élő erő, kettőnk közül Te vagy a végtelenül erősebb. Terád hárul hát a szerep, hogy égess bele abba az egységbe, amelynek kettőnket össze kell forrasztania. Adj hát nekem valami még értékesebbet, mint az a kegyelem, amiért Hozzád könyörögnek mind a híveid. Nem elég, hogy meghalok egyesülve. Taníts meg arra, hogy miként egyesüljek Veled halálomban“ (70). Rövid következtetés Ha Szent Benedek Regulájának szellemét Teilhard kozmikus látásmódjában nézzük és a mában hűségesen élni akarjuk, meg kell értenünk azt, hogy a mindent magába vonzó Központ: Krisztus, egész lényünket akarja, a gyümölcsöt a fával együtt, munkánkat az eredménnyel együtt, sőt a leverő fájdalmakat is, egész életünket akarja magának, halálunkkal együtt, azért, hogy megszentelőd- jünk és megszentelők legyünk. S így egészen és teljesen, örökre egyesüljünk és másokat is egyesítsünk Vele. „Boldogok közülünk azok, akik a Teremtés és Megváltás mostani döntő napjaiban ki vannak választva erre a fenséges tettre.“ (Vö. „A Pap“ 139.) JEGYZETEK 1 Adalbert de Vogüé: Saint Benoit aujourd’hui, La Vie Monastique et son Aggiornamen- to: Nouvelle Revue Théologique 110(1978), 720—733. 41
