Szolgálat 45. (1980)

Tanulmányok - Ther Péter: A benedeki Regula szelleme Teilhard kozmikus látásmódjában

Ez a jellemvonás Benedek életének és Regulájának szinte teljes megértéséhez segít. Nyugtalan szívével úgy fürkészte keresve-kutatva Istent, a „Nagy Jelenlétet“, hogy közben meleg szívének egész szeretetével megmaradt igaz embertestvérnek. A barlang magányának csöndjében Isten szavát hallgatta, de mindig készen állt mások meghallgatására is. Benedek jellemének alapvető vonása az „isteni és emberi“ csodálatos összhangja, szintézise.

Szent Benedek Skolasztika iránti szeretete általános emberszeretetének vitathatatlan szimbóluma. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy Istent kereső magányában is vállalkozott a Subiaco környéki pásztorok lelki vezetésére. Isten- szeretetét, istenélményét így kamatoztatta egyszerű testvérei javára.

Érdekes és nagyon figyelemreméltó benne az egységre, szintézisre törekvés, az embereknek Krisztussal és egymással való teljesebb egységesítése. Ezért szervezte kolostorokba, tizenkettesével, az evangéliumi tanácsokat követni akaró tanítványait. A Regula is tulajdonképpen a múltnak és Benedek korának szintézise, a szentírásra, a szentatyákra, a keleti és nyugati szerzetesség akkori irodalmára alapozott, de kora igényei és saját jó belátása szerint megszerkesztett törvénykönyv.

A Regula szerinti benedeki életformának központja, előrelendítő és maga felé vonzó ereje: Jézus Krisztus, akinek látható és megtapasztalható képviselője az apát. A Regula és az apát a kolostorok közösségében az a Krisztust megjelenítő szintetizáló erő, amely családias melegségben egyesíti és tartja össze a tagokat3.

Több forrás alapján állíthatjuk Szent Benedekről, hogy látnok volt. Skolasztika halála órájában galamb formájában látta égbe szállni lelkét. Egyik alkalommal, hajnali imádsága idején, villámszerű fényt látott, amely az éj sötétjét megtörte, s nappali világosságnál is erősebb volt. Az egész világ, az egész emberiség egyetlen napsugár-nyalábként jelent meg előtte. Germanus püspököt pedig tűzgolyóként látta az ég felé törni.

E látomást Nagy Szent Gergely, Péter diakónusával folytatott dialógusában, így fejti ki: A látnok lelke isteni fényben úszva mintegy bensőleg kitágul, a világmindenség pedig kicsinnyé zsugorodik össze. Az egész világnak egyetlen fénynyalábban való összpontosulása így lehetséges a látnok számára, hasonlóan ahhoz, ahogy Isten lát mindent együtt4.

Teilhard jellemének megrajzolásához a leghitelesebb forrást használom: lelkigyakorlatos feljegyzéseit.

E feljegyzésekből kitűnik belső önállósága és jellemszilárdsága. Szenvedélyes karakterének két lényeges jegye a feszültség és az egység. Minden erejét egyetlen cél irányába gyűjti egybe. Az intuíció az egyik legkiemelkedőbb, legjobban kifejlett szellemi funkciója, ez vezérli szinte egész életét és gondolatvilágát. Nemcsak a közvetlen valóság érdekli, hanem még inkább a rejtett értelem, a dolgok titka, amely túl van a látszaton. Egyrészt a múlt felé irányul figyelme, az okokat kutatja; másrészt pedig a jövő felé tekint, és meglátja az egyetlen célt. Szelleme sok terület felé nyitott. Egész lelkivilága az összhangra

36