Szolgálat 45. (1980)
Tanulmányok - Tóth Veremund: A bencés stabilitás időszerűsége
Szent Benedek regulája annak idején a görög és római birodalom és kultúra bomlásából és a népvándorlás zavaraiból a kereszténységet átültette egy újabb korszakba. De a középkor — bár többé-kevésbé keresztény eszmékre épült — még igen távol volt a krisztusi eszmék megvalósításától. Hiszen a kialakult feudális társadalmi rendszerben egy vékony uralkodó réteg elnyomta a nép nagy tömegét. Ez homlokegyenest ellenkezett azzal az alapvető követelménnyel, amelyet Krisztus az emberi kapcsolatokra vonatkozólag felállított: „Aki első akar lenni, az legyen szolgája másoknak.“ Amikor az újkor az ember felé fordította figyelmét, akkor itt is a krisztusi evangélium kovásza működött. Napjainkban sokat emlegetik az emberi jogokat, az emberi személy méltóságát. Ezek azonban mindaddig a levegőben lógnak és bizonytalanok maradnak, amíg nem lelünk rá arra az „arkhimédészi pontra“, amelyen meg lehet alapozni őket. Minden gondolatrendszernek szüksége van egy ilyen végső alapra. Hitünk szerint ez a végső alap Isten, akinek képmására van teremtve az ember. Innen származik az ember személyi méltósága. Isten az emberi jogok végső biztosítéka. Ez nem jelent visszakanyarodást a középkori teocentrizmushoz. A teocent- rizmus téziséből és az újkor antropocentrikus antitéziséből el kell jutnunk egy szintézishez, amely létrehozná Isten és ember „partnerségét“. Tudjuk, hogy a mai pluralista világban különböző eszmerendszerek versenyeznek egymással. Mi keresztények meg vagyunk győződve, hogy a hangversenyben a jobb jövő biztosításának érdekében Krisztus evangéliumának is okvetlenül szóhoz kell jutnia. Ehhez Szent Benedek regulájának gondolatvilága is nyújt útmutatást, ö minden nagyotakarás nélkül, viharos idők közepette elindított egy szerény művet, istenben bizakodva és Istenre hagyva e mű sorsát. Mi is viharos időkben élünk. De csüggedés nélkül indítsunk el áldásos kezdeményezéseket, remélve, hogy azokon is Isten áldása lesz. Tóth Veremund, Säo Paulo A BENCÉS STABILITÁS IDŐSZERŰSÉGE Szent Benedek így határozza meg a cenobita (közösen élő) monachusokat: „ezek monostorban laknak, rendszabály és apát vezetése alatt küzdenek“ (BR 1.3-4)1. A monasztikus életnek jellemzője a stabilitás. A stabilitás fogadalmával minden bencés szerzetes egy meghatározott szerzetesi családhoz tartozik, egy monostorhoz, a saját monostorához. Amint a gyermek beleszületik egy családba, ugyanúgy a monachus sem cserélgetheti kénye-kedve szerint szerzetesi otthonát. A stabilitás fogadalma sajátos bélyeget nyom a bencés szerzetességre, ugyanúgy mint a szegénység a ferencesekre. Jogi hasonlattal élve ugyanazt eredményezi, mint az egyházmegyés papságnál egy meghatározott 27
