Szolgálat 45. (1980)
Tanulmányok - Blazovich Ágoston: Szent Benedek Regulájának néhány szociológiai mozzanata
az apát rendelése nélkül bármit is adni vagy elfogadni, vagy bármit is magáénak vallani ... Minden szükségest a monostor atyjától várjanak.“ Az apátnak meghagyja, hogy ezt a törvényt gyakran és pontosan ellenőrizze. Viszont a testvérek ellátásáról — eledel, ruházat, fölszerelés — nagyvonalúan gondoskodik, kinek-kinek igénye szerint. Bölcsen hozzáteszi, hogy aki többre szorul, az ne fuvalkodjék föl, aki pedig kevesebbel is beéri, adjon örömmel hálát Istennek. Finomlelkű diszkréciót, megkülönböztetést vár el a regula 31. fejezetében a monostor gondozójától: „Ha valamely testvér oktalan követeléssel állna elő, ne szomorítsa meg őt lekicsinyléssel, hanem alázatosan és okosan tagadja meg helytelen kérését ... A lehető legnagyobb gondja legyen a betegekre, gyermekekre, vendégekre és szegényekre... A testvéreknek a meghatározott mennyiségű eledelt minden fennhéjázás és vonakodás nélküi adja ki, hogy meg ne botránkoztassa őket.“ Az anyagi világhoz való viszonyban az igények változatosságának elismerése mellett a másik fontos alapelv, hogy minden fölöslegeset ki kell küszöbölni, el kell távolítani. Ha ezt az elvet nemcsak egyénekre, hanem kolostorokra is alkalmazták volna, sok bencés apátság megmenekül a lelki és anyagi romlástól. Minden fölösleg kiküszöbölése, az igénytelenség ápolása ellenkezésben áll a mai expanzív gazdasági rendszerrel és gondolkodással. Ma a reklámok ott is igyekeznek igényeket támasztani, ahol egyébként nem is léteznének. Közben a világ lassankint ráeszmél arra, hogy ez a világot kizsákmányoló gazdasági rendszer határához ért. Egyre többen követelik az egyszerűbb életmódot. Ezt pedig egyebek közt Szent Benedek regulájában is megtalálhatjuk. A görög-római világ megvetette a kétkezi munkát mint rabszolgai foglalkozást. Még Szent Ágostonnak is védenie kellett a szerzetesek testi munkáját. Szent Benedek regulájában gyakorlatilag beilleszti, beszervezi a szerzetesek életébe. A munkáról szóló 48. fejezetet így kezdi: „A tétlenség a lélek ellensége. Ezért a testvérek a megállapított időben kézi munkával foglalkozzanak, más órákban pedig szent olvasmánnyal.“ Következik a munkára és az olvasásra szánt időnek az évszakok szerint váltakozó beosztása. Majd így fejezi be: „Ha pedig a helyi viszonyok vagy szegénységük azt kívánná, hogy maguk gyűjtsék be a termést, ne szomorkodjanak, mert akkor valódi szerzetesek, ha a saját kezük munkájából élnek, mint atyáink (az egyiptomi szerzetesek) és az apostolok is. De mindez mérséklettel történjék a kislelkűek miatt." Szent Benedek szerzetesei a nap jó néhány óráját elmélkedő lelki olvasmánnyal töltötték. így a kolostoroknak komoly könyvtárra volt szükségük. Szorgalmas szerzetesi kezek buzgón másolgatták a Szentírást és a szentatyák könyveit, de a klasszikus irodalom műveit is. így a kolostorok a szellemi és anyagi kultúrának fontos középpontjai lettek. Mintagazdaságaikkal ők oktatták Európa új népeit a népvándorlás után földművelésre, állattenyésztésre, kertészetre, gyümölcstermesztésre ... Mennyire fontosak volnának ilyenfajta mintagazdaságok a mai ún. „harmadik világban“ az éhínség legyőzésére! 26
