Szolgálat 44. (1979)
Halottaink - Barta Lénárd OCist. (Nagy Mózes OCist.) - Dr. Balassa Brúnó OCist. (-s -n)
BARTA LÉNÁRD OCIST. (1897—1978) A volt bajai gimnáziumi tanár hatvanas évei elején érkezett Amerikába. Mivel az angol nyelvet nem ismerte eléggé, tanári munkába itt nem tudott beállni. Visszavonult életének utolsó húsz esztendejét azonban sem a tétlenség, sem az unalom nem jellemezte. A múlt tiszteletével és szeretetével vizsgálgatta a jelen idők türelmetlen kibontakozását és a jövő századok titkait. Ilyennek ismertük már diákkorunkban. Barta Lénárd élete és pályafutása a szeretet és a barátság történetének egy-egy szép fejezete marad sokak életében. Hogy milyen és mekkora benyomást gyakorolnak ránk a külső események, soha nem tudjuk fölmérni, s talán nem is ez a legfontosabb életünkben. Egy rendkívüli személy szerepe viszont néha a Szentlélek leheletének erejéhez hasonlítható. Hosszú évekig semmit vagy nagyon keveset hallottunk tevékenységéről, s mikor csatlakozott dallasi közösségünkhöz, az volt az érzésem, hogy volt tanítványainak serege követte. Soha nem szűnt meg lelki kapcsolata velük. Hogyan is felejtették volna el azok, akiknek megadatott a kegyelem, hogy Isten országáról tőle hallják az igét, általa ismerjék meg a görög és római klasszikus kultúrát s a modern társadalmi eszmék alapvető elemeit? Hogyan felejtették volna el a papot és tanárt, akinek életében a kereszténység eszméi és az egyetemes kultúra olyan szép harmóniában egyesültek? Barta Lénárd szigorú tanár volt, de nem félelmet keltő; miért is féltünk volna attól a tanártól, akinek legnagyobb öröme abban telt, hogy az igazság ismeretére vezessen, és megszerettesse azt diákjaival! Milyen szívesen és lelkesedéssel gondolunk vissza az ő osztályaiban töltött órákra! Ott bennünket sem fenyegetett az unalom vagy tétlenség. Ö nemcsak görög és latin nyelvtant tanított: a legelemibb latin és görög leckében is bölcsességet fedezett föl. Társadalomtudomány-óráin pedig a múlt száradok gondolatai és irodalma nyomán a jővö csodálatos világának álmát ébresztgette diákjai lelkében. Ez a szellem teremtette meg a mély és tartós baráti kapcsolatot tanítványaival. Az új világ, amit megéltünk, nem volt számunkra ismeretlen, s ma nem tudjuk nem szeretni, mert saját múltunkból nőtt ki, és saját jövönknek alapja. így ízleltük a jövőt évtizedekkel ezelőtt, amikor Barta Lénárdot hallgattuk és követtük. Mindenek fölött Isten szolgája és papja volt. Ha néha türelmetlenség fogta el, türelmetlensége a prófétákéra emlékeztetett: mindent tökéletes színben, „sub specie aeternitatis“ szeretett volna látni, úgy, ahogy a dolgok Isten teremtő kezéből kerültek ki. De az Egyházzal mindig együttérzett, s mély alázattal hajlott meg az emberi gyön- geség és gyarlóság előtt. 1897-ben Cibakházán (Jász-Nagy-Kún-Szolnok m.) született, s 1978-ban életének 81., papságának pedig 57. esztendejében, az Our Lady of Dallas ciszterci apátságban halt meg. Hosszú vándorlását sok szomorúság és csalódás szegélyezte, de lelki békéjét semmi viszontagság sem tudta megtörni, mert vezércsiílaga a reménység volt, amit Krisztusban, a világ megváltójában ápolt és élt. P. Nagy Mózes OCist. Dr. BALASSA BRÚNÓ OCist. (1896—1979) Aranymisés áldozópap, az innsbrucki egyetem doktora, a Canísianum büszkesége dogmatikából, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem doktora neveléstudományból, oki. középiskolai tanár, azután mint c. rk. egyetemi tanár a budapesti egyetem pedagógiai tanszékének várományosa. Gyorsan felfelé ívelő és tudatosan feltörekvő életpálya ez. Az egri ciszterci gimnázium hittanára rövidesen a rendi Tanárképző Főiskola igazgatója Budapesten, aki már a professzori katedrára készül fellépni. Mindezt ragyogó elméjének és a munkában önmagát szinte fölemésztő ambíciójának köszönheti. Ám ugyanakkor megnyilvánul kemény vezetésre hajlamos képessége és kiváló szer7 97
