Szolgálat 44. (1979)

Halottaink - Papp Elemér piarista (Dr. Kiss László)

vező tehetsége. Erre figyel fel az akkori kultuszkormányzat, és 1935-ben — a nemrég országosan újjászervezett tanügyigazgatás keretében — a székesfehérvári tankerület főigazgatói székébe emeli. Széleskörű szaktudása és vezetésre termett, néha túlke- mény egyénisége még magasabbra is utat nyit neki. Amikor a kultuszminiszter létrehozza minisztériumában a pedagógiai főosztályt, élére Balassát helyezi. Megszervezi ugyanakkor a 'Magyarországhoz visszatért országrészek iskolarendszerét és tanügyigazgatását is. Minisztériumi pályafutása során végül a legnagyobb jelentőségű főosztály — a népoktatás — élén találja őt a második világháború befejezése, de a minisztériumból történt eltávolítása is. Ekkor egy budai lelkészség templomigazgatója lesz a rendi plébániaszervezeten belül, és eddig ismeretlen képesség lobban föl benne: Szentimreváros értelmiségi hivőseregének körülrajongott, nagyhatású lelkipásztoraként mutatkozik meg. Amikor innen is távoznia kellett, különleges matematikai szaktan- folyamon statisztikussá képezte ki magát, és egy vállalat elókalkulátoraként működött nyugdíjazásáig. Nyolc évet töltött kényszerű nyugalomban. Szellemi látóköre, nagytávlatú élet- és világszemlélete azonban nem homályosult el. Csak szíve fáradt meg egyre jobban, míg 1979. jan. 30-án csendesen hazatért oda, ahol — Jézus szavai szerint — „sok lakóhely van“.

Ez az életpálya-vázlat és egy-egy szándékosan nyomatékozott jelző valósághűen kívánja őt jellemezni. Rendkívül összetett — a pszichológia nyelvén: multivalens személyiség volt. Ez azt is jelenti, hogy emberileg folyton vándorúton volt lapályok és hegyormok között. Néha visszafogták a középszerűségek, sőt poros és köznapi élethelyzetek, máskor meg hihetetlen lendülettel tört az ormok felé. Lelki értelemben is. Vagyis hol kiütköztek gyarlóságai, fogyatékosságai és hibái, hol meg világítón lobogott benne az életszentség vágya. Ezért sokszor kiismerhetetlennek tűnt a kívülállók számára. Voltaképpen csak azok láttak bele szíve-lelke megrendítöen mély kútjába, akiknek gyóntatójuk, letkivezetőjük volt. Ezek is kaptak tőle a legtöbbet. Többet, mint akikre a közélet csúcsain tehetségének fényét és szikráit szórta. Életét valójában az fűtötte, amit a Jelenések Könyve „első szeretettnek nevez (2,5). Meg nem szűnt küzdeni gyarlóságai közepette sem az „első szeretetért“, amellyel egykor elkötelezte magát az Úrnak. Életének igaz története az volt, hogy újra meg újra megújuljon ebben az „első szeretetben“. Aki jól ismerte, nemcsak bízik benne, hanem meri kimondani is, hogy végül visszavonhatatlanul elnyerte.-s -n

PAPP ELEMÉR piarista (1900—1978)

Emlékezünk Papp Elemérre, de nem azért, mert most hazatért, hanem azért, mert hazatérve is itt maradt közöttünk.

Bár az ősz az elmúlást idézi, nekünk tanároknak és diákoknak kezdetet jelent. Egy új tanév kezdetét. És mi megkezdtük a munkát rendben, tervszerűen, zavartalan biztonsággal. Ha gondolatban keresni kezdem, hogy mikor és hol kezdődött ez a mi harmonikus jelenünk, akkor logikusan vissza kell mennem 1950-ig és Papp Elemérig.

Váratlanul kaptam a sürgönyt: jelentkezzem Pesten, a piaristáknál.

Papp Elemér várt. Ismertette az egyezményt, amely az iskolák részére lényegében üres keret volt, mert csak nagy körvonalakban készült. Ezt a keretet kellett élettel kitölteni, nehéz helyzetben, bizonytalanság légkörében. Itt tűnt ki mindjárt a kezdetnél Papp Elemér hihetetlen felkészültsége, nyugalma, és az a távolba látó bölcsessége, amelyet akkor valamennyien kétkedve fogadtunk, ő akkor csak szívességből segített Sík Sándornak, de csakhamar nélkülözhetetlen lett számunkra. Nemcsak adminisztrációs téren. Az ő irányítása, tanácsai alapján telt meg élettel az iskola, a mi kezdeti munkánk. Később, már hivatalos beosztásban, kiépítette, tartalommal töltötte be munkánk menetét, úgyhogy nem idegen testként élünk, hanem szerveben beépülve hazánk oktatási apparátusába. A megváltozott körülmények, a merőben új feladatok, a múlt

93