Szolgálat 44. (1979)

Eszmék és események - Érettségi bizonyítvány (Kinderdorf) - Faludi Ferenc lelkisége (Őry Miklós)

olvasásra valót nyújtanék a hivalkodóknak (semmittevőknek), jóra emlékeztetném a világ gondjaiban elmerült elméket.“ Legtöbb müvét idegenből fordította, de „a hazai nyelvnek gyarapodására.“ „Igazán magyarul szólt, nem árul el írásmódja semmi idegen szóejtést, mivel azon anyja tejével szopta beszédet mond, természetest, kellőt, tulajdon magyart“ — írja legjobb barátja és kortársa, a piarista Révai Miklós. Az anyanyelv iránti szeretete mutatkozik „Om- niarium"-ában (mindenes füzet) is, amelybe szebbnél szebb magyar mondásokat gyűjtött össze. Művei pedig valóban „a magyar nyelv kincseit rejtik" (Paint- ner).

Gondolatainak élményszerűsége egyéni ízt ad prózájának. Stílusa változatos, friss és zamatos, olyan, mint az érett gyümölcs. A „Nemes úrfi“-n — amelyet negyedszázad választ el két elődjétől, a Nemes embertől és Nemes asszonytól, - érezni, hogy egy öregedő ember elmélkedései szűrődtek le benne. írásai arról is tanúskodnak, hogy jó humora volt.

Faludi korának gyermeke. A köznemes gazdatiszt fia pedagógiai müveit a nemeseknek írta, hogy „istenes jóságra és szerencsés boldog életre“ oktassa, s nevelje őket bölcs és udvari emberré és szent emberré. De az egyszerű embereket is szerette, eljárt közéjük, szívesen beszélgetett velük. Az az érzésem, hogy a téli esték unalmát elűzendő, a rohonci öregház lakóinak is fel-feiolvasta az akkor készülő műveket.

Ugyancsak Révai jegyezte fel jellemének másik meleg vonását: „Teljes életében különös volt benne az emberszeretés. Soha senki hírének és nevének nem ártott. Ahol emberszólást hallott, nyilván adta jeleit, hogy kedve s akaratja ellen vagyon az afféle rágalmazó beszéd.“ Műveiben is szemesen ügyel, hogy senkit meg ne sértsen. Már a Nemes emberben megjegyzi, hogy „se fő, se alacsony, se férfiú, se patyolatos rendit hazámnak nem akartam bosszúírással sértegetnem.“ Nevelő szándékkal figyelmeztet és dorgál. Emiatt ne hagyják abba az olvasást; hiszen „a velencei tükröt nern szoktuk azért ízre törni, hogy a rútat rútnak mutatja.“ A Nemes úrfiban is fölemlíti, hogy a könyv „mulat, faggat, csíp, mint a többi . . . hiszen egy pennának járása.“ ő is ismeri a pázmányi asszonygúnyolást, de kedvesen megjegyzi: „Ettől országunkban nem kell megijedni, nem ide szól, hanem az tengernek túlsó partjával tartja közit. Odafelé értsék azért a magyar asszonyságok."

Papi és a bibliában jártas emberhez méltóan ki-kiegészíti eredetijét. Pl. amikor a Nemes úrfi első közbeszédében leírja, hogy a falusi kúriáról a fővárosba szökött a fiatalember, hozzáteszi: „mint a tékozló fiú, rossz társakhoz vetemedvén, minden feslettségre adta magát.“

Rónay György szerint a 18. sz.-ban „a magyar lélek megérett a keresztény humanizmus befogadására, igény támadt benne a derűsebb jámborság iránt, hogy a világi életet összeegyeztesse a jámborsággal, életszentséggel.“ Faludi nemes ifja elsősorban arra készül, hogy „a világban derekasan helyt tudjon állni, alkalmas tisztségeket tudjon viselni, a világ dolgai köfcepett éljen keresztény módra, erényesen és szentül." Graciánnal az udvari embernek azt ajánlja:

76