Szolgálat 44. (1979)

Eszmék és események - „A világ plébánosa“ (R.)

ESZMÉK ÉS ESEMÉNYEK

„A VILÁG PLÉBÁNOSA“

Az amerikai kommentátor, aki így nevezte a Szentatyát, aligha ismeri a hasonló című, kedves XXIII. János pápa-életrajzot. A kifejezés szinte magától adódik, ha figyeljük fáradhatatlan utazásait. Különben „egy .mozgékony', szolgálatában dinamikus és .policentrikus' pápa eszméje teljesen beleillik Jézus programjába és akaratába. Nem járta-e ő be Palesztinát egyik végétől a másikig, és nem parancsolta-e meg tanítványainak, hogy mindenhová menjenek el terjeszteni az evangéliumot?“ (Oss. Romano) így beszélt útjáról a pápa is a rákövetkező általános kihallgatás elején:

„Valóban a hit útja volt, semmi más; csakis azért tettem, hogy hirdessem az evangéliumot, hogy .megerősítsem testvéreimet', vigasztaljam a szomorúakat, tanúságot tegyek Isten szeretetéről, megmutassam az emberiségnek transzcendens rendeltetését. Mint Szent Pál, nem hirdettem mást, csak Krisztust, az értünk megfeszített és feltámadott Krisztust! (vö. 1Kor 1,23) A hit útja volt, mert az imádság útja, középpontjában mindig az Isten szaván való elmélkedéssel, az Eukarisztia megölésével és a Szent Szűz segítségül hívásával. .Vándor hitoktatás' is volt, amelynek során szándékom szerint mindenütt, mindenfajta embernek kiemeltem a katolikus tanítás hiteles és eltörölhetetlen örökségét. És a béke, a szeretet, a testvériség útja, amely elvitt az ENSZ székhelyére. Amint a tömegekkel való minden találkozásomban, úgy mindenekfölött ott, Krisztus és az Egyház nevében az igazságosságot és békét óhajtó népek tolmácsaként léptem föl, a szegények, a szenvedők, az elnyomottak, az alacsony- sorsúak, a gyermekek nevében."

A pápa 9 nap alatt 15 helyet keresett fel, 76 beszédet mondott. (Valamennyit maga készítette el kézírással, lengyelül — néha dudorászva fogalmazás közben —, majd az angol fordítást ismét átnézte.) Mindenfajta emberrel találkozott: püspökökkel, papokkal, nővérekkel, kispapokkal, betegekkel (csak Knockban 2500!), a háború nyomorékjaival, — államférfiakkal és földművesekkel, öregekkel, fiatalokkal, gyerekekkel, — írekkel, lengyelekkel, ukránokkal, olaszokkal, a Fehér Ház tízezernyi előkelő vendégével és a nyomortanyák népével.

Írország, „a szentek szigete", komoly lelki előkészülettel várta a pápát. Pl. a nunciatúrán fölfektetett albumban több mint 200 000 ember kötelezte magát aláírásával — külföldiek is —, hogy a szentolvasó imádkozásával kérik Isten kegyelmét erre az útra. „Nagy mozzanatok“ voltak itt: a dublini Phoenix-park- ban bemutatott szentmise, az északi határon fekvő Droghedában elmondott megrázó békefelhívás, Galway-ben a fiatalok miséje, a knocki kegyhely meg66