Szolgálat 44. (1979)

Eszmék és események - „A világ plébánosa“ (R.)

látogatása (voltaképpen ennek jubileumára hívták meg) és a limericki mise, amelynek homíliájában átfogó programot adott az ír népnek.

„Szombattól kezdve Írország egész népe zarándok nép volt, és az egész nemzet imádkozott“ — mondta búcsúköszöntésében az ír prímás. Az ország 4 és fél millió lakosából becslések szerint felénél több személyesen látta a pápát. Csak a Phoenix Parkban ezer pap áldoztatta a tömeget. A hagyományos ír tartózkodás („mi nem kiabálunk, nem verjük össze a tenyerünket, hanem imádkozunk a pápával és a pápáért") hamarosan teret engedett a forró lelkesedésnek. Emellett valami meleg családiasság jellemezte az egészet. Egyre- másra felhangzott a szokásos ír köszöntés: „százezerszer Isten hozott“, a köz- társasági elnöktől kezdve a fiatalok szónokáig. A hívők elárasztották a plébániákat a pápának szánt ajándékokkal: gyümölcsökkel, kegytárgyakkal, levelekkel, — a legszerencsésebbek a pápa szállásán adhatták le őket. Egy 84 éves öreg a limericki mise felajánlásakor viseltes olvasóját vitte az oltárra. Amerre a pápa járt, kétfélét kellett egyre megáldania: új templomok alapköveit (csak Knock- ban 34-et) és fiatal facsemetéket, amelyeket elültetnek a látogatás emlékére. A fiatalok nevében így köszöntötték: „Hisszük, hogy Krisztust és az ő szavait kapjuk tőled, Péter utóda. Hisszük, hogy vezérünk és fejünk vagy, mert hiszünk; kérjük, erősítsd meg hitünket és vezess, szelíden, de szilárdan. Nekünk fiataloknak nagy dolog a te jöveteled; követni akarjuk ezt az utat: az igazságot. Adja Isten, hogy az ő segítségével tovább vezethess és segíthess bennünket.“

„Remélem, hogy kapcsolatba jutok a néppel. Ez a fontos" — mondta a pápa az újságíróknak. Erre sohasem sajnálja az időt. Autója lépésben halad az úton, misére menet száz meg száz kezet szorít meg a kordonon át, mindegyre fölkap egy-egy gyereket, hogy megcsókolja. („Pedig nincs szüksége szavazatokra, — tehát szívből teszi“ — jegyzi meg a rosszmájú amerikai riporter.) Amerikában a farmer-mise után még azt is megtette, hogy a biztonsági szervek kétségbeesésére egyszerűen a tömeg közé ment, amely nyomban összecsapott körülötte. Mindebből persze nemcsak a következik, hogy sok névtelen kisember visz magával életre szóló emléket, hanem a napirend állandó eltolódása is egy-két órával. Ezzel most már szokásosan számol mindenki. A Fehér Házba vivő útján a pápa cinkosan jegyezte meg az ünneplőknek: „A ti hibátok, ha elkésem!“ El is késett 11 perccel.

A belső viszályoktól szaggatott ír nép föllélegzett az öröm e napjaiban, és megerősödött a kereszténység nem könnyű útján. Akik valami látványos politikai eredményt vártak, azok természetesen csalódtak. De a pápa megtette, amit tehetett: erősítette a békeakaratot a jóindulatú lelkekben. „Ne veszítsétek el bizalmatokat, hogy meghallgatják a hangomat. És ha nem is hallgatnák meg: jegyezze föl a történelem, hogy Írország életének egy nehéz pillanatában Róma püspöke eljött országotokba, hogy veletek volt és imádkozott a békéért és ki- engesztelődésért, az igazságosság és béke győzelméért a gyűlölet és erőszak fölött.“ (Droghedai beszéd.)

67