Szolgálat 44. (1979)
Az egyház szava - Pázmány Péter pünkösdi prédikációjából
szomjúhoztunk; keserűnek ismérjük, amit eléb édesnek tartottunk. Másik szomjúsága a léleknek egésséges: mellyel Istent és a mennyei jókat szomjúhozza. Ezt a szomjúságot el nem vészi, sőt neveli és gerjeszti a Szent Lélek, úgy, hogy aki ö-benne legtöbbet iszik, leginkább szomjúhozza: Uram, add nekem azt a vizet (Jn 4,15). Másik tulajdonsága a víznek: hogy testünkről és egyéb czulánkrúl (ruhánkról) elmosogat minden mocskot és rútságot. A Szent Lélek sokkal csudálatosban kimossa és megtisztíttya lelkünk szennyét. Mert a víz csak megszabadíttya a testet a hozzá-ragadott mocskoktúl, hogy a testnek tulajdon szépsége vagy rútsága, magán maradgyon. De a kit megtisztít a Szent Lélek, azt minden-féle rútságból kitisztíttya. Ennek-felette, a mosás-után, maga-is benne-marad, és lakást szerez nálla (Jn 14,23). Végezetére, nem hadgya a kitisztult lelket termé- szetszerént-való állapotában, hanem a hónál fejérebbé tészi (Zsolt 50,9). Harmadik cselekedete a víznek, az; hogy öntözi és sírosíttya a földet. Ha a Szent Lélek vizével nem öntöztetik a mi lelkünk, olyan, mint a föld eső-nélkül (Zsolt 142,6). De, mihent ezzel a mennyei vízzel öntöztetik lelkünk: ollyan lészen, mint a folyó-víz-mellett plántált szép fa (Zsolt 1,3): levelezik, zőldellik, gyümölcsözik: szent gondolatokat, aítatos indúlatokat, istenes jóságokat nevel bennünk. Sokkal külömben és felségesé módon élteti a Szent Lélek, akiket öntöz, hogy-sem a víz a füveket és fákat. Mert a víz-öntözés nem változtattya természetit a fának; a vad-körtvélyből bergamotot vagy kármány-körtvélyt nem nevel. Akár-minémü vízzel öntözzed a tövisset, szőlőt nem szedhetsz rólla. De a Szent Lélek vize, mellyel lelkünk öntöztetik, csudálatos-képpen elváltoztattya, felma- gasztallya és hatalmas méltóságra emeli lelkünket. Megeleveníti a bűnben- hóltakat és természet-felet-való gyümőlcsözésre vastagíttya. Ez a víz, keresztyének, melyre Christus nagy kiáltással hí minket: ha ki szomjúhozik, jőjön hozzám és igyák (Jn 7,37): ingyen pedig, ezüst-, arany- és minden csere-nélkül adgya ezt a drága vizet. Oh áldott víz! Oh üdvösséges ital! Másodszor: a Szent Lélek jövetelét írván Szent Lukács, azt mongya: hogy úgy jött, mint tűz (Csel 2,2). Tűznek neveztetett a Szent Lélek, mikor Christus azt mondotta, hogy tűz bocsátani jött e világra (Lk 12,49). Azt kel ebből tanúinunk, hogy azt cselekszi lelkűnkben a Szent Lélek, amit külső-képpen cselekszik a tűz a testi állatokban. Eggyik cselekedete a tűznek, hogy nem csak a vasat rosdátúl és egyéb érczeket húlladékoktúl: de a rétet és szántó-földet is haszontalan avartúl és gazoktól megtisztíttya és tisztítása-által gyümölcsözővé teszi. Azért, mikor a szorgalmatos gazda, régi gond-viseletlensége-miat tövistűi és gaztúl megso- ványíttatott földét hasznossá akarja tenni: elsőben tüzet vet az avarba: ez-által tisztíttya és készíti a földet az ekéhez, kaszához. Az Isten mezeje a világon meggyökerezett gonosságok tövisse-miat nem szenvedheti vala a törvény ekéjét; be nem vészi vala a jó magot; tövisnél, bojtorjánnál és több veszedelmes gaznál egyebet nem termett vala: tüzet bocsáta Isten Pünköst napján e világra; 63
